„A magyarok vére” – Az 56-os emlékév méltó zárása Érmihályfalván
Mint említettük, december elején az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezésében – a magyarországi székhelyű 1956-os Emlékbizottság jóvoltából – több erdélyi városba is eljutott az a kiállítás, amely a 60 évvel ezelőtti szabadságharc főbb eseményeit mutatja be, különös tekintettel annak erdélyi vonatkozásaira. A Magyar Polgári Egyesület jóvoltából a vándorkiállítás kiegészült az Erdélyben zajlott csoportos perek anyagával is, melynek keretében a nagyváradi Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezete is bemutatásra került.
A vándorkiállítás anyagának a református egyházközség adott otthont. Az emlékév keretében többször is méltó helyen szerepelt Sass Kálmán 56-os mártír lelkész emlékezete is.
Vasárnap délelőtt dr. Laky Takács Péter kolozsvári konzul is megtisztelte jelenlétével Balázsné Kiss Csilla ünnepi igehirdetését. A Lukács evangéliumából (3; 7–21) vett ige szerint többek között írva van: (…) immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik (…). Aki tehát nem tud önzetlen felebaráti szeretetet táplálni, az nem tud hiteles életet sem élni. A haszontalan élet pedig nincs szolgálatára sem Istennek, sem embernek: teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöt – áll az igei üzenetben.
Az ünnepi istentiszteleten a step by step osztályosok (a volt Bernát József iskola tanulói) is részt vettek Király Zsuzsa, Karászi Éva, Molnár Lilla és Kádár Zsuzsa tanító nénik vezetésével, akik adventi (harmadik vasárnap) műsort állítottak össze az esemény tiszteletére.
Dr. Laky Takács Péter konzul Albert Camus (1913–1960) szavaival emlékezett a hatvan évvel ezelőtti eseményekre. A magyarok vére című írásában a francia író és filozófus a magyar forradalom és szabadságharc első éves évfordulóján, többek között ezeket a gondolatokat vetette papírra Párizsban: „Hisszük, hogy valami bontakozik a világban, párhuzamosan az ellentmondás és halál erőivel, amelyek elhomályosítják a történelmet, – bontakozik az élet és meggyőzés ereje, az emberi felemelkedés hatalmas mozgalma, melyet kultúrának nevezzünk, és amely a szabad alkotás és szabad munka terméke.”
Kovács Zoltán főgondnok felolvasta Márai Sándor Mennyből az angyal című alkalomhoz illő versét, mely méltó zárása volt szinte az egész Kárpát-medencét megmozdító magyarországi forradalom hatvanadik évfordulójának.
A templomi szertartás után, aki még nem látta, megtekinthette a vándorkiállítást is, ahol az emlékévet bezáróan a konzul a templom tornyába kitűzött nemzeti színű zászlóra utalva, Érmihályfalvát az Érmellék fő bástyájának nevezte, mely település egykori mártír lelkipásztora által a mindenkori helytállás letéteményese.
Az 56-os emlékévet a reformáció 500 éves jubileuma követi majd, amelyre az érmihályfalvi egyházközségben már megkezdődtek az előkészületek.
Sütő Éva
