Az 1989-es forradalom emlékünnepe a Szilágyságban
December 27-én Szilágycsehben, a történelmi Szilágyságnak egykor a Partiumhoz tartozó észak-keleti fertályában, az ún. Tövisháton található kisvárosban tartottak évfordulós megemlékező ünnepséget a 27 évvel ezelőtti romániai eseményeket felidézendő. Mint köztudott, a Ceaușescu-diktatúra végnapjaiban a kommunista karhatalom a Szilágycseh melletti kis eldugott faluba, a ma Szilágyszeg községhez tartozó Menyőbe deportálta Temesvár református lelkészét és családját: Tőkés Lászlóék 1989. december 17-én érkeztek a településre, ahol öt napon át álltak katonai-rendőri felügyelet alatt, egészen a diktátor házaspár elmeneküléséig, a rezsim – akkor még teljesnek és véglegesnek hitt-remélt – összeomlásáig. Hivatalosan a rendszerhű egyházkerületi vezetőség szolgálni helyezte át a lázadó temesvári lelkipásztort Menyőbe, minekutána Temesváron népi összefogás, majd polgári ellenállás bontakozott ki a hívei, nemzet- és polgártársai szabadságáért síkra szálló Tőkés László körül.
Kui Attila Zsolt, a megemlékezést szervező Wesselényi Miklós Egyesület elnöke köszöntötte tegnap este az egybegyűlteket a szilágycsehi Silvania teremben, köztük a meghívott Tőkés László EP-képviselőt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét, Molnár Kálmán nyugalmazott zilahi református esperest és Méhes Kati szatmárnémeti színművészt. Előbb a Poór Lili-díjas színművésznő verses-prózai összeállítása hangzott el a ’89-es eseményekről Szilágycsehi szabadító karácsony címmel, amelynek forrásául Molnár Kálmán „Szilágysági szabadító karácsony (Tövisháti emlékezések 1989–2014)” című, két kiadást is megért emlékkötete szolgált. Majd Baksai Károlynak, az Erdélyi Magyar Néppárt szilágycsehi elnökének üdvözlő szavai után Molnár esperes köszöntője és a bő negyedszázada történtekről tartott élménybeszámolója hangzott el.
A Nagyváradról érkezett Tőkés László köszöntőbeszédében utalt rá, hogy ősi szokás szerint a Szilágyságban karácsony harmadnapja is ünnepnap. Éppen ezért a püspök a Szerencsés óra, boldog éjszaka! című karácsonyi énekkel köszöntötte az erre az alkalomra összegyűlteket. Ezután felidézte, hogy ott és akkor kezdődik minden változás, ahol és amikor legyőzzük a félelmet – erről szólt idei karácsonyi prédikációja is saját egyházközségében, Nagyvárad-Olasziban. A „ne féljetek!” igei intés jegyében vállalni kell az árral szembeni úszást. Összevetve a 89’-es forradalmi lelkesedést a mostani közhangulattal, eléggé elszomorító a helyzet. Beigazolódik, hogy gyáva népnek nincs hazája. Le kell bontani a sok hazugság és a félelem falát, addig nem lesz változás – mondotta Tőkés László, hozzátéve: egyetlen út és cselekvés van, ami előre visz, éspedig ha kiteljesítjük az 1989-es események idején elindított folyamatokat. Vissza kell menni a gyökerekhez, a kezdetekhez, és ahol eltértünk, ott kell korrigálni a pályát.
Európai képviselőnk felhívta a figyelmet: a kommunisták és utódaik nem akarnak változást, mert ők nem e népért dolgoznak, hanem csak a saját zsebükre. Nem engedhetünk ’89-ből ugyanúgy, ahogy nem engedünk ’56-ból. Magyarországon vérbe fojtották a forradalmat, viszont Romániában ellopták azt, s akik megtették, azóta is félrevezetik az embereket. Folytatni kell hát az igazságharcot, s változatlanul ragaszkodni kell az igazságtételhez. A képmutató erők lenyomnak minket – utalt erdélyi képviselőnk az RMDSZ álságos kampányígéreteire és sikerpropagandájára. 1989-ben nem ért véget a nemzetellenes, közösségromboló ostrom, csak most módszeresebben és rafináltabban csinálják. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, már nincs meg bennünk a 89-es lendület. De nem kell félni, nem kell feladni, küzdeni kell – mondotta végül Tőkés László, emlékeztetve: a 40 évnyi pusztai vándorlásnak a 27. évében vagyunk. Azon kell lennünk, hogy lerövidüljön ez az idő.
Molnár Kálmán egy Ady Endre-idézettel zárta a szilágycsehi megemlékezést, Tőkés László történelmi szerepét méltatva: „Hályogot tépett a magyar szemen”. A találkozó kötetlen beszélgetéssel, esztendőértékeléssel és újévköszöntéssel zárult – közölte Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája.
