Szubjektív tudósítás egy megemlékezésről…
…ami ez egyszer, az olvasó utólagos engedelmével eltér majd egy objektív, vagyis tényszerű tudósítástól, mert olyan valaki írja, aki életében, bár sokat hallott, olvasott a 98 esztendővel ezelőtt történt Körös-völgyi vérengzésről, eleddig még nem vette a fáradtságot, hogy részt vegyen egy megemlékezésen, amit a Pro Tharkan egyesület rendez minden esztendőben, nagypéntek napján, a naptári dátumtól függetlenül, egybekötve a megemlékezés idejét a Jézusi áldozatvállalás napjával. Azért akkor, mert nagypéntek mindig péntekre esik, de április 19-20-21. az ugyebár…
Mert bizony, három napon át tartott a vérengzés, nagyszombaton, húsvét első és második napján. De ne filozofáljunk itt, tisztelt olvasó, hogy miért ünnepel a Körös-völgy magyarsága kétszer egy tragikus és a közösségre mai napig irtózatos hatással bíró gyászos eseményt, azt ugyanis mindannyian jól tudjuk, akik az elszakított országrész ezen fertályán élünk, hogy 1919. április 19-20-21-én a magára maradó két magyar helységre, Tárkányra és Kisnyégerfalvára rárohanó románság magyarokat irtott ki. Teljes családok váltak a féktelen düh áldozataivá, vagy maradtak csonkán, tovább élve szenvedéssel teli életüket az idegen tengerben, lélekben és számban megerősödve, kitartva magyarságuk mellett azért, hogy ma, kétszer, két dátumon kelljen megemlékezni. Politikai célból (vagy okból), ugyebár.