A PKE-n zajló reformációs jubileumi konferenciáról
A Partiumi Keresztény Egyetem és a Sulyok István Teológiai Tudományok Intézete a reformáció 500. évfordulója alkalmából háromnapos konferenciát szervezett, amely október 5-én vette kezdetét a nagyváradi felsőoktatási intézetben. A tudományos tanácskozást Pálfi József rektor, a teológiai tudományok doktora nyitotta meg, elmondva azt is, hogy a meghirdetettől eltérően a két díszvendég csak másnap tud a helyszínre érkezni, egyébirányú kötelezettségeik miatt.
Ennek megfelelően október 6-án reggel tartotta meg köszöntőbeszédét Hafenscher Károly, a Reformáció Emlékbizottság munkájának segítéséért felelős miniszteri biztos és Tőkés László európai parlamenti képviselő, az egyetemalapító Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke.
A Magyarország Kormánya által létrehozott Reformáció Emlékbizottság 2014. január 23-án tartotta meg alakuló ülését, a miniszterelnök javaslatára Hafenscher Károlyt, a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinatának lelkészi elnökét bízták meg a bizottság irányításának feladatával. Az emlékbizottság az 1517-ben elindított reformáció 500. évfordulója méltó megünneplését feladatának megfelelően előkészítette és mindmáig végzi – sokrétű munkájáról szólva a miniszteri biztos felhívta a figyelmet: mennyire fontos, hogy „egymás mellé kerüljön az, amit ismerünk, tudunk, megtapasztalunk, rögzítünk, továbbadunk, és az, amit hiszünk, vallunk, érzünk, ami átjárja a szívünket és a lelkünket”. Méltatta a nagyváradi konferencia szervezőit, és hangsúlyozta az ilyen jellegű tudományos vizsgálódás fontosságát, vagyis az értékfelmutató múltidézés és a korszerű interpretációk ötvözését.
Tőkés László az Európai Parlament strasbourgi plenárisáról hazaérkezve köszöntötte a jubileumi konferencia szervezőit, előadóit és részvevőit, bejelentve, hogy novemberben a Reformáció Emlékbizottság és annak elnöke személyes jóvoltából Brüsszelben, az európai törvényhozásban is meg fognak szervezni egy reformációi konferenciát, kiegészítéseképpen a hazai eseményeknek. Méltatta a továbbiakban a magyar protestáns felekezetek Kárpát-medencei együttállását az emlékév megtartása ügyében.
Történelmi visszatekintésében a püspök főként a reformációnak és a magyar református egyháznak az oktatásban és nevelésben betöltött korszakos szerepét domborította ki, a múlt és jelen ívén elhelyezve azokat a sarokpontokat, amelyek ötszáz év távlatából is meghatározók. Szólt a régmúlt nehézségeiről és sikereiről egyaránt, és kitért az ateista kommunizmus idején uralkodó állapotokra. Az 1989-es rendszerváltás utáni ébredésről és nekibuzdulásról elmondta: „A református, evangélikus, unitárius, azaz a protestáns oktatás egyidős a reformációval, ilyen értelemben a reformáció szellemét és örökségét követtük és hirdettük tovább, arra gondolva, hogy a tanító egyháznak helyre kell állítania a katekézist, a vallásoktatást, és be kell töltenie tanítói hivatalát.” Az iskolafenntartó egyház szerepét és munkáját ecsetelve szólt az egyes iskola- és egyetemalapító törekvésekről, eredményekről, emlékeztetve, hogy azt az örökséget vette át és folytatta az egyház, amelyről Orbán Viktor ekképpen szólt erdélyi útján: „Öt évszázada a reformáció jelölte ki a magyaroknak a megmaradás ösvényét, megteremtette a magyar nyelvű irodalmat, és felépítette a nemzeti ellenállás végvárrendszerét: a protestáns iskolákat.”
Tőkés László ugyanakkor fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy milyen meghatározó szerepet vállaltak történelmi magyar egyházaink – köztük a protestáns felekezetek – az erdélyi anyanyelvű egyetemi oktatás beindításában, minekutána a politikai érdekképviselet kudarcot vallott az állami magyar Bolyai Tudományegyetem és az eredetileg színmagyar Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem helyreállításában. Végül szomorú statisztikákat idézve mutatott rá, hogy minden erőfeszítés és példamutatás, sőt lehetőség ellenére az erdélyi magyar fiataloknak csak egy része tanul anyanyelvén a szülőföldjén, jelentős hányaduk ugyan Magyarországon gyarapítja ismereteit, de félő, hogy kevesen fogják közülük itthon hasznosítani azokat. A nemzetszolgálatban azonban semmilyen körülmények között nem szabad megtorpanni – ez volt köszöntőbeszédének lényegi üzenete.
A konferencia előadásai között több kulturális momentumra is sor került (zenés játék, pódiumműsor, könyvbemutató), sőt könyvkötő műhelyt is berendeztek a főiskolai hallgatók számára az aulában.
Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája
Köszöntőbeszéd a Reformáció 500 egyetemi konferencián
Kegyelem néktek és békesség Istentől!
Kedves Testvéreim! Tisztelt Elnök úr, Rektor úr! Kedves Előadók!
Kedves ifjúság, résztvevők, hölgyeim és uraim!
A Pro Universitate Partiumi Alapítvány nevében nagy szeretettel köszöntöm az egybegyűlteket, a konferencia előadóit és részvevőit.
Elnézést kérek az egynapos késedelemért. Tegnap még szavaztunk a Strasbourgban, az Európai Parlamentben, csak mára sikerült Nagyváradra érnem. Apropó Európai Parlament: novemberben, ha a jó Isten megsegít, akkor a Reformáció Emlékbizottság és annak elnöke személyes jóvoltából Brüsszelben is meg fogunk szervezni egy reformációi konferenciát, kiegészítéseképpen a hazai eseményeknek. Külön is üdvözlöm Hafenscher Károly zsinati elnök urat, a reformációi évforduló miniszteri biztosát. A református és az evangélikus egyház testvéri közösségében, jelenlétével kiábrázolódik az ágostai lutheránus és a helvét irányú kálvini reformáció közössége, és együtt az a körülmény, hogy közösen tartjuk a jubileumi emlékévet szerte a Kárpát-medencében.
Köszönjük az Emlékbizottság támogatását, melyet a mostani konferenciához is nyújtott, valamint egy olyan emléktábla felállításához, amelynek felmutathatom a látványtervét. Ezt a féldomborműves emléktáblát, Kurucz Imre berettyóújfalui szobrászművésznek az alkotását az egyetemünk belső udvarában kialakított „partiumi panteonban” helyezzük el november folyamán. Ehhez is támogatást kaptunk az Emlékbizottságtól, valamint egy könyvnek a kiadásához. Méliusz Juhász Péternek a Jelenések könyvéből való prédikációs kötetét fogjuk kiadni – hasonmás kiadásban –, ezt is majd november folyamán mutatjuk be.
Méltó helyen kerül sor erre a konferenciára itt, a Partiumi Keresztény Egyetemen, röviddel az ünnepélyes évnyitó után, melyre hétfőn került sor, Orbán Viktor miniszterelnök és közeli munkatársai részvételével.
Kedves Testvéreim! Hölgyeim és Uraim!
Hafenscher Károlyt első ízben az egyházi rendszerváltozásról szóló konferencián láttuk vendégül 2015 nyarán, és ennek kapcsán tekintek vissza arra a szilágycsehi felhívásra, amely közvetlenül a Ceauşescu-diktatúra bukása után fogalmazódott meg a szilágysági kisvárosban 1989. december 28-án, ahol spontán módon összegyülekeztek egyházunk lelkészi és világi képviselői. Ekkor egy kezdeményezést tettünk közzé a megújulásért, a reformáció örökérvényű elvének értelmében, mely szerint ecclesia semper reformari debet, vagyis az egyháznak mindig meg kell újulnia, engedelmeskedve azon igei parancsoknak, hogy „mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!” – ahogy azt az első thesszaloniki levélben olvassuk (5,21); továbbá „áron is megvegyétek az alkalmatosságot”, amint az efézusi levélben írva vagyon (5,16).
Ebben az 1989-es felhívásban egyebek mellett azt hangsúlyoztuk, hogy az egyetemes egyház szenteljen különleges figyelmet egyes problémaköröknek és szakterületeknek, melyek elsorvadtak, háttérbe szorultak a kommunista-ateista diktatúra idején. És ezen szakterületek között természetesen kiemelt helyen említettük meg az iskolai vallásoktatást, a felekezeti oktatást, a teológiai oktatást. A református, evangélikus, unitárius, azaz a protestáns oktatás egyidős a reformációval, ilyen értelemben a reformáció szellemét és örökségét követtük és hirdettük tovább, arra gondolva, hogy a tanító egyháznak helyre kell állítania a katekézist, a vallásoktatást, és be kell töltenie tanítói hivatalát. Ugyanakkor az iskolafenntartó egyház szerepét hangsúlyoztuk: a reformáció egyháza, majd a katolikus reformáció egyháza elsőrendű feladatának tartotta a felekezeti oktatásnak az ügyét. Azt mondhatjuk, hogy a reformáció forradalmasította az oktatást, és ennek az örökösei a felekezeti protestáns iskolái, melyek szerte a Kárpát-medencében – Sárospataktól Gyulafehérvárig, Nagyenyedig, Sepsiszentgyörgyig, nem utolsó sorban Nagyváradig – megtalálhatók voltak abban az időben. Nagyváradon jött létre a reformáció idején a Schola Illustris, egyik legrangosabb korabeli iskolája egyházunknak. Hétfői egyetemi tanévnyitó beszédemben hasonlóképpen említettem a gyulafehérvári Collegium Academicumot, amely már a felsőoktatás irányába kereste az utat.
Amikor a Sulyok István Református Főiskolát – a Partiumi Keresztény Egyetem elődjét – létrehoztuk, akkor egyházkerületünk engedelmeskedett a hitvallási parancsnak, amelyik így szól (a Heidelbergi Kátéban olvasható), hogy „az iskolák pedig fenntartassanak”. Ezt a részt a kommunizmus idején kicenzúrázták a református egyház alapvető hittételeit tartalmazó katekizmusból… Ez a parancs jutott eszünkbe, amikor megalapítottuk iskoláinkat, gimnáziumainkat helyreállítottuk, és létrehoztuk a Sulyok István Református Főiskolát.
Hosszú ideje nem volt itt Nagyváradon református felsőoktatás, tehát nagyon merész lépés volt ezt a főiskolát létrehozni. A hit alapján álltunk, amikor megtettük, hiszen nem volt semmink, szegények voltunk, örököltük a diktatúrából a szegénységet, de bátran nekivágtunk, és íme, most már itt tartjuk, a Sulyok István Református Főiskola nyomába lépő ökumenikus jellegű Partiumi Keresztény Egyetemen ezen konferenciánkat.
Érdemes idézni az egyetemre vonatkozó 1999/65-ös Igazgatótanácsi Határozatot, mely így szól: „Igazgatótanács, a reformáció ünnepének közeledtén, az oktatásügy reformációjának és reformjának szükségességét hirdeti meg, azzal a szent bizodalommal, hogy a létrejövő önálló magyar nyelvű felsőoktatás révén fiaiban, gyermekeiben újítja meg népünket az Isten.” Azt az örökséget vettük át és folytattuk, amelyről Orbán Viktor ekképpen szólt erdélyi útján: „Öt évszázada a reformáció jelölte ki a magyaroknak a megmaradás ösvényét, megteremtette a magyar nyelvű irodalmat, és felépítette a nemzeti ellenállás végvárrendszerét: a protestáns iskolákat.”
Azt is mondtam volt hétfőn, hogy ez az egyetemalapítás, a magyar felsőoktatásért folytatott küzdelem egyszerre sikertörténet és kálvária. A semmiből indultunk, nagyon sok küzdelem, csalódás, megaláztatás és eredmény áll mögötte. Az iskolarendszer helyreállításáról hadd ne szóljak részletesebben, vagy arról, hogy mennyit kellett harcolnunk épületeinkért. Tüntetéseket is rendeztünk például itt, Nagyváradon a Lorántffy-gimnáziumért. Ezt az épületet,a református püspöki palotát, ülősztrájkkal védelmeztük meg. Be akarták telepíteni a városi hatóságok a román ortodox teológiát, illetve a román állami egyetemet. Ezekkel a kísérletekkel szembeszálltunk, és íme használatunkban van egyházkerületünk volt székháza, amely mostantól az egyetem tulajdonába került. Erdélyi magyar történelmi egyházaink állandó értekezlete létrehozta 2000-ben a Sapientia Alapítványt, amely a maga során a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet. A négy katolikus és négy protestáns – református, evangélikus, unitárius – püspökség által létrehozott alapítvány a fenntartója a mi egyetemünknek is. Mindez nagyon szépen hangzik, viszont ne felejtsük: távol álluk attól, hogy helyre tudtuk volna állítani magyar nyelvű oktatásunkat. Ötszáz körül volt a református középiskolák száma az államosítás, 1948 előtt. Körülbelül ugyanannyi katolikus tanintézetről beszélhetünk. Ezeknek csak a töredéke állt vissza. Mintegy húsz középiskolával rendelkeznek a történelmi egyházaink szerte Erdélyben, de ami különleges többlet, hogy létrejött a partiumi és az erdélyi magyar egyetem. Azon elv szellemében, amelyet már ’90-ben meghirdettünk az akkori Romániai Magyar Demokrata Szövetség keretében, az óvodától az egyetemig terjedő oktatási rendszerre vonatkozóan. A reformáció 500. évfordulóján fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy milyen meghatározó szerepet vállaltak egyházaink – köztük a protestáns egyházak – az erdélyi magyar egyetemi oktatás beindításában, minekutána kudarcot vallottak az állami magyar Bolyai Tudományegyetem és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem helyreállítására irányuló törekvéseink. Nos, itt állunk most.
Az elmondottak jegyében és szellemében szerveztük meg a reformáció 500. évfordulója alkalmából mostani konferenciánkat. Őszinte elismerésemet fejezem ki rektor úrnak és munkatársainak ezért a rangos konferenciáért, és külön is örvendek annak a konferenciarésznek, amely az oktatásról szól. Mondanom sem kell, hogy a felsőoktatás létkérdés a határon túli magyarság számára. Bethlen Gábor és a Collegium Academicum elsődleges célja az volt, hogy a költséges külföldi egyetemekre való küldés helyett az országban neveljenek lelkipásztorokat, értelmiségieket. Mennyire időszerű ez a célkitűzés napjainkban, amikor a szülőföldünkön való megmaradás alapfeltétele, hogy itthon tudjuk képezni gyermekeinket, az óvodától az egyetemig!
Egy mellbevágó statisztikát olvastam a napokban. Eszerint 2016-ban magyarországi egyetemeken tanult: 2054 romániai állampolgár, 1907 szerbiai állampolgár, 1885 szlovákiai állampolgár és 1193 ukrajnai állampolgár. Ez mindösszesen 7039. Ennyi határon túli magyar ifjú testvérünk tanul Magyarországon – ami önmagában nem lenne rossz, de hogyha arra gondolunk, hogy ezeknek az ifjaknak a nagy része nem fog visszatérni szülőföldjére, és nem érjük el azt a célt, hogy saját nemzetüket odahaza, hazájukban, szülőföldjükön szolgálják, itt teljesedjen ki életük és jövőjük, akkor bizony ezt veszteségként kell elkönyvelnünk. A statisztikát tartalmazó írás címe: Elszívják a magyarországi egyetemek a határon túliakat. Nagy veszteségként könyvelhetjük el mindezt, még akkor is, ha szemben ezen adatokkal elmondhatjuk, hogy jelen pillanatban 766 ifjú tanul a partiumi egyetemen, 2318 ifjú tanul a Sapientia-egyetemen, Kárpátalján pedig, a beregszászi főiskolán a diákok száma 1224. Nem rendelkezem adatokkal arra nézve, hogy a kolozsvári Babeș-Bolyai egyetemen hány magyar fiatal tanul, de gondolom, hogy jó lenne, ha legalább annyi magyar ifjú tanulna odahaza, mint amennyien elmentek e célból Magyarországra.
Látnivaló, hogy nem rózsás a helyzet, tehát ezen ismeretek, körülmények összefüggésében igyekszünk szolgálni nemzetünk ügyét itt, Erdélyben és a Partiumban. Innen indulunk ki, és adja a jó Isten, hogy legyen lelkierőnk arra, hogy betöltsük hivatásunkat, egyházaink közösségében, egyetemeink révén, köztük a Partiumi Keresztény Egyetem keretében.
Isten áldását kérem a konferenciára!
Tőkés László
(Elhangzott Nagyváradon, 2017. október 6-án.)
