Eleink gyógyító tudása: A csipkebogyó vagy hecsedli
Eljött a hecsedli lekvár főzésének az ideje, ezért ejtsünk egy pár szót erről a csodálatos gyógynövényünkről, a csipkebogyóról.
Termését már a Krisztus előtti időkben gyógynövényként hasznosították. Latin neve Rosa canina (kutyarózsa), ami onnan ered, hogy gyökerének veszettséget gyógyító hatást tulajdonítottak. Az ókorban sorvadásos betegségekre, a középkorban tüdőbetegségekre használták. Egy görög legenda szerint eredetileg fehér volt a virága, de egyszer Aphrodité megsebezte magát a tüskéjével, és a vére rózsaszínűre festette a hófehér virágot. Egyházi szimbólummá is vált: a csipkerózsa levelei alkotják a kelyhet, melyben Krisztus szent vére van.A rómaiak számára a csipkerózsa a dicsőség jelképe volt, csakúgy, mint a babérlevél.
A Bibliában a csipkebokor Mózes elhívatását jelképezi. A középkorban a lángoló, de el nem égő csipkebokrot Szűz Mária jelképének tekintették. A barokk művészetben az égő csipkebokor a szeplőtelen fogantatás jelképe lett. A csipkerózsa Európában őshonos növény, erdőkben, tisztások szélén, napsütötte domboldalakon igen gyakori.
Hazánkban nem csak a hecsedli név terjedt el, de hívják a csipkebogyót csipkerózsának, kutyarózsának, ebrózsának, gyepűrózsának, csitkenyének, tüskefának, sőt istenátkozatfának is. A népnyelvben ismerik gyepűrózsa és bicskafa néven is. A csipkebogyó az első őszi fagyok idején érik be. A termés színe változó, de általában elmondható, hogy a narancssárga színű még nem egészen érett, míg a sötét mélyvörös már túlérett. Jóllehet a túlérett bogyó édes, C-vitamin- tartalmának nagy része azonban ekkorra elvész. A csipkebogyó tápértéke akkor a legmagasabb, ha leszedése után azonnal felhasználjuk. Csipkebogyó tea készítéséhez a kocsánynál szedjük le a termést, vágjuk félbe, majd távolítsuk el a magokat és a szőrös magbelet.
Jánosik Zsuzsa, a népszerű „biokonyhász” így ír a csipkebogyóról: „A rigók fogják a hasukat, és úgy nevetnek rajtunk, mert vesszük a citromot, amit először is vegyszeresen termelnek, aztán vegyszerrel megfújva szárítanak, és mi méregdrágán vásároljuk, amikor ingyen, ott piroslik a hegyoldalakban végig hazánkban mindenütt. Nem szabad az utak mellől szedni, mert a forgalomtól tele van nehézfémekkel. Ezért még azt sem ajánlom, hogy olyat vásároljunk, amit másvalaki szedett, hanem menjünk ki, élvezzük a mozgást, élvezzük a természet áldásait. A szedéshez az kell, hogy vigyünk magunkkal kesztyűt, kötelet és egy kampós botot. A kötél azért kell, hogy egybefogjuk ezeket az össze-vissza nőt, szúrós ágakat és elkülönítsük attól, amiről szedni akarunk. A kampós bottal pedig le tudjuk húzni a magasabban levő ágakat. Ha mi magunk szedjük, akkor belátjuk, hogy miért is olyan drága a csipkebogyó.
Nem csak lekvárnak remek ez a csodálatos növény, de gyógyteaként is igen ajánlott. Vágjuk le a kis fekete bajuszkáját és szárítsuk meg a bogyókat, amit teaként készíthetünk, oly módon, hogy először egy éjszakán keresztül áztassuk be a bogyókat langyos vízbe, reggel leöntjük az áztató vizet a kiázott vitaminnal. Ezt a maradék csipkehúst nyomkodjuk össze, majd főzzük fel, így kinyerjük belőle az ásványi anyagokat is. Amikor már körülbelül húsz percig főztük a csipkebogyó húsát, akkor a levet összeönthetjük az áztató vízzel és így a két folyadék megadja úgy az ásványi anyagot, mint a vitamint is. Ha túl savanyúnak találjuk, tehetünk bele egy kis mézet is. Akinek van jó erős darálója, az a virágmaradványtól, szártól megtisztított, megszárított bogyót ledarálhatja, együtt a húst és a magot. Ebből egy igen élvezetes por lesz, amit vajas kenyérre szórva, vagy levesekhez adva kitűnően gyógyítja az ízületi fájdalmakat. Olyan sok értékes anyagot tartalmaz, hogy egész télire elláthatjuk magunkat kitűnő gyógyszerrel”.
Dr. Zelenyák János (katolikus pap és a teológia doktora 1925-ben jelentette meg a közel ötszáz oldalas A természetes gyógymód című kötetet, melyben több évtizedes természetgyógyászi tapasztalatait összegzi) írása szerint: „A növény virágját teának főzik és vérfolyásnál naponként két csészével beveszik.
Vesekőnél, hólyagbajoknál a csipkének porrá zúzott magját (3 gramm naponként) használják. Legjobb a porrá zúzott magot egy kanál vízben, vagy egy kanál savanykás borban bevenni.”
Szabó Gyuri bácsi, a bükki füvesember a csipkebogyó gyógyhatásáról a következőket írja: „Enyhe vízhajtó. Szabályozza az erek áteresztő képességét, erősíti az érfalakat, ezáltal gyorsítja a véráramot. Ennél fogva érszűkület, érelmeszesedés megelőzésére, kezelésére használható. A-, B1-, B2-, P-, és K-vitamin is található benne, de természetesen leginkább magas C-vitamin tartalmáról híres. A termésében, a csipkebogyóban legendásan sok C-vitamin van, egy kicsi bogyóban több mint egy nagy citromban! Ezért nem szabad forrázni, hiszen a C-vitamin hő hatására elbomlik. Fontos téli vitaminforrás a nátha megelőzésére. A csipkehús kedvezően hat a cukorbetegségre, szabályozza a vércukor szintet. Cukorbetegek étkezés után fogyasszák, mivel segíti a zsír emésztését. Immunerősítő hatása van, különösen ajánljuk stressz oldásra, dohányosoknak pedig azért, mert a dohányzás sok C-vitamint von el a szervezetből. Nyugtatja az idegeket, általános erősítő hatása van. A C-vitamin részt vesz az oxidációs folyamatok szabályozásában, erősíti a vérerek falát, szilárdítja a kötőszövetet, fokozza a szervezet védekezőképességét, ellenállását a fertőzésekkel, betegségekkel szemben. Segíti a csontok erősödését, szilárdságát és a csontképződést. A csipkemagban sok E-vitamin van, teája epekőoldó hatású, hólyagbántalmak ellen is nagyon jó. Húgyhajtó hatású, vesehomokra és vesekő leválasztásra is használható. A virág szirma enyhe hashajtó, levele hasfogó.”
Egyéb felhasználása: Gyógytea: készítéséhez egy csapott evőkanálnyi csipkebogyót vagy csipkehúst 5-6 óráig hideg vízben áztatunk, majd hidegen vagy langyosra melegítve megisszuk. Forralni, forrázni nem szabad. Napi 2-3 csészével is fogyaszthatunk belőle. Terhesség és szoptatás alatt is fogyasztható. A friss virágból készült igen jóízű tea kiváló hashajtó. Napi egy csészével kell inni lefekvés előtt. Gyógybor: a csipkebogyóbor főleg idősebb korban kitűnő házi szer a hólyag és a vese rendszertelen működése ellen. A termésből készülhet még lekvár, likőr, szörp is.
Összeállította Lovassy Ilona, Nagyvárad
(Bővebben Lovassy Ilona anyagairól Eleink gyógyító tudása, avagy amit már majdnem teljesen elfeledtünk. Facebook oldalon)
