Jusztícia naplójából
Az átlagos román állampolgár már rég hozzászokott azokhoz a társadalmi anomáliákhoz, hogy a büntető törvénykönyv csak portásokra, nyolcvanéves öregekre, pitiáner tyúktolvajokra, na meg azokra érvényes, akik neadj’Isten kiskirályokat citálnak törvény elé, mert azok aztán nagyon megüthetik ám a bokájukat.
Az elmúlt időszakban a román hírcsatornákon nem egyszer láthattunk idős embereket börtönre ítélve. Példának okáért az egyik istenadta tudta hol volt a földecskéje mezsgyéje, és az önkényeskedő földszomszéd ellenére oda verte le a cöveket, ahol az törvény és a telekkönyvi bejegyzés szerint szerepelt. A nagymellényű szomszédnak meg történetesen volt egy mandátuma a román parlamentben és ennél a státuszánál fogva törvény felettinek érezte magát, mint látjuk, nem is alaptalanul.
Elnöki kegyelemmel vezették ki a cellájából az őrök a „kekeckedő” öreget. És nem a börtönszabályzat szerint, hanem mert járni is alig tudott az istenadta.
A közelmúltban az egyik román kereskedelmi csatornán láttunk hasonló esetet. Minden híradóban helyt adtak egy „szenzációs” fogásnak. Egy dél-romániai hajléktalan szálló portása nevetséges összegű kenőpénzt vett el az egyik hajléktalantól, akinek cserében közbenjárást ígért a városházán, lakásügyben. Szinte az egész Prahova megyei rendőrség megmutatta magát az akcióban. És aki csak ki tudta mondani, hogy „korrupció”, az már nyilatkozhatott is az ügyben. Nem győzték hangsúlyozni, hány év börtön vár a szerencsétlenre, akinek lehet, még kenyérre való aprópénz sem csörgött a zsebében. De az igazságszolgáltatás szakszerűen lesújtott az elvetemültre. Példát statuáltak rajta és ez a fontos.
Felháborító, hányszor lehet az igazságszolgáltatásnak önigazolásul ezekhez a módszerekhez nyúlni. És meddig lehet még kirakat pereket és letartóztatásokat eladni ebben az országban büntetlenül. Mert akiket senki nem tol hátulról, és akiknek senki nem szól le az érdekében, azokat meg lehet hurcolni, pellengérre lehet állítani, és évekre börtönbe lehet zárni, minden utólagos következmény nélkül. Őket a társadalom nem kéri számon senkitől. Az igazi nagy korrupciós ügyeket velük lehet palástolni. Íme, mennyit töri magát a bűnüldözés, majd beleszakad, hogy eredményt mutasson fel. A nagy pénzek pedig forognak, csúsznak, fiadzanak. Elvégre a pénznek az a rendeltetése, hogy forogjon, takarjon, tisztára mosson, megvegyen.
Manapság Jusztícia mérlegének egyik serpenyőjében az igazság, másikban a pénz. Bevételi naplójában pedig csak az utóbbi számít.
Sütő Éva
