Pótünnep, felső utasításra
Kihirdette Klaus Iohannis államfő a nemzeti kisebbségek napját szentesítő törvényt. Ennek értelmében minden év december 18-án önkormányzati, sőt központi költségvetési és logisztikai támogatással ünnepelhetnek a nemzeti kisebbségek Romániában, és a közszolgálati tévé- és rádiócsatornáknak is foglalkozniuk kell velük. Jövő hétfőn tehát azok kerülnek közfigyelembe, akik a román állam, de nem a román nemzet tagjai, legalábbis ezt sugallja a jogszabály tálalása.
Vannak esetek, amikor a bocsánatkérés nem elsimítja, hanem inkább elmélyíti a sértést, és ez a törvény épp ehhez hasonlít, legalábbis magyar szemmel nézve. Hiszen a parlament az idén már kétszer utasította el – legutóbb pár hete – az RMDSZ azon kezdeményezését, amely március 15-ét nyilvánította volna hivatalos ünneppé a romániai magyarok számára is, egy olyan napot, amelyet valóban magáénak érez, és minden évben megtart ez a közösség. A román honatyák azonban úgy érzik, hogy nem ekkor kell kinyilvánítanunk nemzeti identitásukat, hanem akkor, amikor ők látják jónak. Azaz Mikulás és karácsony, december elseje és 22-e között, az ország más, hivatalosan elismert 17 nemzetiségével együtt. Ezek közül csak egynek van saját, Bukarestben is jóváhagyott nemzeti ünnepe: a húszezres létszámú tatár közösség számára 2006-ban szavazták meg a december 13-ai (kérésükre kiadható) szabadnapot, a rövid idejű krími tatár köztársaság emlékére. Az új jogszabály – amely egyébként egy 1998-as kormányhatározatot emel törvényerőre – szabadnapot már senkinek sem ad, tehát egy gyakorlatilag üres gesztus, amiről maguk a törvényhozók is tudják, hogy csak a látszat kedvéért született.
De azért lehet vele dicsekedni: lám, a nemzetiségi szempontból mintaállamként fellépő Románia parlamentje simán megszavazza a kisebbségi csoport kezdeményezését, sőt, támogatást is nyújt a rendezvényszervezéshez; ezek után senki nem állíthatja, hogy a kisebbségek jogait korlátozzák. A baj az, hogy valóban nem is igen akar senki az önelégültség függönye mögé nézni, azok sem, akik saját tapasztalatból tudják, hogy kötelező ünneplés csak a diktatúrákban van, és rosszabb az íze, mint a háborús pótkávénak. A saját nagylelkűségétől dagadozó román parlament ezzel a törvénnyel azonban épp azt mutatja, hogy mennyire nem demokratikus szemléletű, mennyire nem érdeklik a valós problémák, a valós közösségi igények: elintézi az egészet egyszerre valami fesztiváljellegű rendezvénnyel, és ezzel évi 364 napig mentesítve érzi magát a kisebbségi ügyek alól.
Nos, meglátjuk, hogy mennyire lesz ünnep december 18-a, legalább a többi nemzeti kisebbségnek. Mi, magyarok azonban továbbra is akkor szeretnénk ünnepelni, amikor mi érezzük úgy, hogy okunk van rá.
Demeter J. Ildikó / Háromszék
