A csicsóka
Ez a manapság méltánytalanul elfeledett gumós zöldségnövény, amelyet valaha a hajdinával együtt a szegények eledelként emlegettek, a szegények krumplijának neveztek, ma már a nyugati vendéglők étlapjain különleges ínyencségnek számít.
A burgonyával együtt került őshazájából, Észak-Amerikából Európába. Mint élelem, ugyanúgy fogyasztható, mint a burgonya.
A csicsóka (Helianthus tuberosus) vékony héja nem viseli el a burgonyához hasonló tárolási módot, így a pincében egy hónap alatt tönkremegy. Talán ez volt a fő oka annak, hogy elvesztette népszerűségét, és bár többször is megmentett népeket az éhezéstől, mégsem maradt meg a közismert zöldségek között. A gumó gyakorlatilag késő ősztől április végéig takarítható be. Áttelel a földben, és a tél folyamán is szedhető, egészen addig, amíg nem fagy át a talaj. A mínusz 30ºC fokos telet is mindenféle íz változás nélkül elviseli, és a hasznos tulajdonságait meghatványozva várja a tavaszt. Ennek a növénynek nincs kártevője, betegsége, ezért biztosak lehetünk benne, hogy a termesztése vegyszermentesen történik.
A csicsóka fő hatóanyaga az inulin nevű növényi rostanyag, amely nagymértékben segíti a szervezetet abban, hogy felerősítse a szervezet öngyógyító képességét. Az inulin az a növényi rostanyag, amelyet képtelenek vagyunk megemészteni, tehát a bélben sértetlen marad. Így táplálékként a jó baktériumokat vonzza magához, és ezzel nagymértékben segít helyreállítani a bélflórát.
A burgonyától eltérően a csicsókának a csírái, és a hajtásai is fogyaszthatóak. A téli időszakban kiváló tápanyag a szervezetünk számára, mivel nagy mennyiségben tartalmaz magnéziumot, kalciumot, káliumot, foszfort, B1-, B2-, és C-vitamint.
Rácz János Növénynevek enciklopédiájából megtudhatjuk, hogy 1773 óta vannak a szóra adataink, mint ,,tsitsóka”; 1775-ben Csapó József orvos-botanikusnál (1734–1799) „tsitsoka”, illetve „árpa-répa”; Diószegi Sámuel 1813-ban megjelent Orvosi Fűvész Könyvében is „tsitsóka” néven szerepel. Erdély egyes tájain (Jákótelke, Magyarlétra, Szucság), a szilágysági Kárásztelken, a bihari Sólymon és végül a Kolozs megyei Tordán a gumóját csókapityókának is nevezik. Az összetett szó utótagja nyilván a csicsóka növénynévből származik, melynek hason nevei Kalotaszegen az árpapityóka, árvapijó, édespityóka, picsócsa, picsóka, pityóka.
A többek között krumplit jelölő pityóka szó idevonását nyilván az is magyarázza, hogy a csicsókának szintén a föld alatti gumóját fogyasztják, hasonló elkészítési módokkal. Amerika indiánjai már régóta termesztették, innen került Európába. Szélsőséges hőmérsékleti viszonyok között is termeszthető.
Szárazságtűrő, gyökérrendszere akár 2-3 méter mélyre is lehatol. Különösebb évközi munkát nem igényel; gyors növekedése és bokrosodó tulajdonsága miatt sűrű, zárt állományt alkot. A gumókat októbertől folyamatosan szedhetjük, fagymentes napokon, a tél folyamán is. A tápláló gumó sajnos nem áll el olyan sokáig, mint a krumplié, 2-3 héttel a kiszedés után a levegőn megfonnyad, megromlik. A tavaszi csírázáskor veszedelmes, mert mérgezővé válik. A talajban maradt szárrészekből, gumókból az állomány minden évben folyamatosan megújul. A növény szép sárga virága vázában sokáig megmarad.
Bernáth Jenőnél olvashatjuk a Gyógy- és aromanövények című művében, hogy a csicsóka észak-amerikai eredetű, magyarul először Lippay János tesz említést róla.
Mint termesztett haszonnövény időnként elvadul. Szárazságtűrő, de nyirkos talajban is jól fejlődik. Nagy a fény és hőigénye. A Kárpát-medencében a sárga- és lila gumójút termesztik. A sárga gumójúnak nagyobb a hozama, de a lila gumójúak ellenállóbak a a fehérpenészes rothadással szemben.
Lippay János egyetemi tanár (1606–1666) Posoni kert (1664) című művében patada, vagy földi alma néven ír a csicsókáról: ,,Ennek a gyökere olyan, mint a répa, csak csomós imitt-amott.
Magasan nől a szára és a virága fölül olyan, mint a nap után járó virágnak, csakhogy nem olyan nagy. Ahova egyszer beférkőzik, nehéz onnan őtet kiveszejteni, ezért szokták valahova a kert szélére ültetni. Nem is szokták magról vetni, hanem a gyökerét darabonként metélik, úgy ahol annak szeme, azaz bimbója van és ezt ültetik el. Kikeletkor ültessék, változáskor, amikor a hold enyészetben vagyon. A gyökeret négy újnyi mélységbe ültessék, két vagy háromlábnyira egymástól, hogy elég helyük legyen a szaporodásra.”
Étkezési célra a csicsóka gumója élettanilag sokkal jobb a burgonyánál.
Az inulin tartalma miatt nyersen és főve is több betegséget gyógyít, vagy legalábbis enyhíti a tüneteket. A cukorbetegek vércukor szintjét a burgonyához képest nem vagy alig emeli. Jó hatással van az egészség megőrzésére, székrekedés ellen, vérnyomás csökkentésére… Fogyasztása hozzásegíthet az élelmiszer allergia megszűnéséhez. Szív- és érrendszeri betegségek esetén is jó hatással lehet.Az étrendbe illesztve semmi káros hatással nem rendelkezik. Fogyasztása különösen ajánlott lábadozó betegeknek, sportolóknak, gyerekeknek, székrekedésben szenvedőknek. Nagy rosttartalma miatt laktató hatású, ezért a fogyókúrázók étrendjébe is ajánlott beiktatni. Jelentős a májvédő hatása. A tanulmányok azt bizonyítják, hogy szoros kapcsolat van a magas vérnyomás és a szervezet kálium hiánya között. A csicsóka-lé fogyasztásával el lehet kerülni a vérnyomás emelkedését, illetve az azzal kapcsolatos kellemetlenségeket.
Összeállította: Lovassy Ilona, Nagyvárad
