A kaposvári színház előadása Szatmárnémetiben: Korai menyegző

A kaposvári színház előadása Szatmárnémetiben: Korai menyegző

Augusztus 23-án, pénteken a kaposvári Csiky Gergely Színház „Korai menyegző” című vendégjátékát tekinthette meg a szatmárnémeti közönség a Partiumi Magyar Napok keretén belül, a Harag György társulat által szervezett Pártiumi Színházi Esték részeként.

Olt Tamás – művészeti igazgató, színész, rendező – saját darabját állította színpadra, rendezői koncepciója a magyar hagyományok tárházának mélyére is bepillant, Berecz András gyűjtéseiből is inspirálódva hívja színházi utazásra a nézőt. Négy síkon játszódik a „cselekmény”. Négy sík, négy dimenzió. Az élet mérföldkövei egy ember, egy család életében. Engedi, hogy átéljük az élet életkorilag meghatározott stációinak tiszta szépségeit, örömeit és gyötrelmes kudarcait, drámáit, tragédiáit : így itt a színpadon színész – néző szimbiózisában.

Valójában a darab két ember drámájáról szól és felveti a boldogság lehetőségeit, melyeket megélhettek volna – és gyermekük is részese lehetett volna. Minden feltételes, nem végleges.

A gyermeki lét öröme, a serdülő, fiatal lány tiszta bája, a friss házasok önfeledt öröme a gyermekvárás megélésében, a gyermek születése – ezen létezések vizionált ábrázolása egyidejűleg van jelen a színpadon, az életünkben, s végül az együtt eltöltött évek egymáshoz simító hétköznapjai, melyből itt – ott  még most is kikandikál a szeretet/szerelem hangaszála.

Azt mondják, ha a szülő temeti gyermekét, az a legnagyobb fájdalom -, mert az élet rendje ellen való. Nincs rá semmilyen magyarázat. Elfogadható végképp nincs. A darab az idősíkok váltakoztatásával, egyidejű jelenléteivel egyszerre láttatja a múltat, a jövőt és a jelent.

Drámai szcenárió:  a fiatal lány, mint leendő menyasszony – visszafordulva a  kilenc éves gyermeki létbe /amennyi idő adatott számára e földi létezésben/ ahogy kiterítve fekszik, s a menyasszonyi fátyol szemfedővé lényegül…

Hunyadkürti György, az idősödő férj valamint Szabó Nikolett színpadi jelenléte , magával ragadó alakítása néhol drámai mélységekig sodorta a nézőt. Serf Egyed, a vőfély szerepéből adódóan is narrátorként mintegy keretbe foglalta az előadást, segítette a nézőket e színházi utazás állomásait felfedezni és megérteni a történéseket.

A darab vége felé a drámai  – balladai hangvételből mégis „engedett” a rendező, az előadás végére a sötét tónus világosabbra vált, a néző válláról is levéve kicsit a nyomasztó életszerűségből. A bánat sűrűszövésű kendőjén át – átvillan az életöröm. Az az öröm, mely mindenki életében kódoltan jelen van.

Cs. Budaházi Emese

Facebook
Érintő hírportál