A megtisztulás hetében
A nagyhét a természet újjászületését, a test és a lélek megtisztulását jelenti, minden keresztény ember számára. Nagyhét közeledtével minden érmelléki gazda kitakarította a portáját. Kihordta az istállót, kijavítgatta a melléképületeket, tapasztott, árkot takarított, kimeszelte a házat, a deszkakerítést, de még a fákat is ünnepi fehérbe öltöztette. Szerszámairól lesikálta a sarat, a téli rozsdát, felseperte az utcát, az udvart, s mikor mindezekkel elkészült, megtakarította szerettei sírjait is.
Mivel a magyar néphagyományban a nagyhét ünnepi időszaka a tavasz jövetelét és a természet újjászületését is jelenti, a keresztények lélekben is igyekeztek megtisztulni. A rózsafüzérek szaporábban „olvasták” az üdvözlégyeket s a szentelt víz a kérges, ráncos kezeken is kisimított egy-egy kapanyél hagyta nyomot, amikor ráhintették a hajlékra, na meg az istállóra, mert az abban lakó igatársnak is kijárt eme közvetlen áldása a Mindenhatónak. Érezvén az élet feltámadását, a jácintok is kékellni kezdtek a házak előtt, versenyt színlelve a zöldbe szökkent árokparttal meg az orgonabokor „színeváltozásával”. Nagycsütörtök estére, mire a harangok elhallgattak, a dologidő is kurtább lett s hazamentek együtt vacsorázni az Úrral, akit másnap fekete leplekkel takartak le az út menti kereszteken…
S. É.
