Sajtókampány kezdődött a magyar nyelvű médiában a Bihar Megyei Tanács nemzeti liberális párti elnöke, Ilie Bolojan ellen, akit bizonyos, a bukaresti koalíciós kormánytól érkezett „adományok” eltérítésével vádoltak meg.
Nem először történik meg az elmúlt másfél évben, hogy „a bihari kultúra ellenségének” igyekeznek beállítani az elnököt és a pártja alkotta megyei közgyűlési többséget olyanok, akik – gyakorta merő önérdekből – a 2020-as választások után megalakult új Megyei Tanács takarékossági, költségcsökkentési igyekezetét nem nézik jó szemmel. De most három nap kellett ahhoz a választói bizalom hiány miatt kispadra szorult RMDSZ-nek, hogy a múlt csütörtöki tanácsülésen történtekből politikai fegyvert kovácsoljon. Aznap ugyan a hat tulipános képviselő is megszavazta a megye költségvetésének módosítását, de pár nap múltán már megpróbálták ráhúzni a vizes lepedőt a tanácselnökre.
Történt korábban, hogy a kormány tizenhárom millió lejt utalt át a Bihar Megyei Tanácsnak azért, hogy ez az összeg az általa fenntartott intézmények közül három kiemelthez, a magyar és a román színházhoz, illetve a filharmóniához jusson, különféle költségekre és „invesztíciókra” szánva. A helyi sajtó nem verte nagy dobra, hogy ez egy országos akció volt, a Cseke Attila vezette fejlesztési minisztérium győzte meg a Ciucă-kormányt, hogy ügyes kampánygesztusként osszon szét 270 millió „talált” lejt 65 olyan szórakoztató intézmény között, amelyek a helyi hatóságok tulajdonában-kezelésében állnak, és nem lévén „nemzeti” rangú intézmények, nem kapnak központi finanszírozást. Románia több mint kéttucat megyéjében működő prózai és zenei társulatok kaptak volna ebből a „célirányos támogatásból”.
Csakhogy valamilyen homokszem került a gépezetbe, mert vélhetően jogszabályi hiátus folytán a kiutalt összegek az egyes intézményeket fenntartó megyei vagy helyi önkormányzatok kasszájába kerülnek előbb, ahonnan az illető fenntartó kiutalja az egyes alárendelt intézményeinek, ha jónak és szükségesnek látja. A Bihar Megyei Tanács úgy döntött, hogy mivel az év elején már biztosította az általa fenntartott kulturális intézmények zavartalan működéséhez szükséges összegeket, egészen az év végéig, a kormánytól kapott 13 millió lej nagy részét egyébre fordítja. Hogy jó helyre kerül a pénz, azt mi sem bizonyítja, minthogy a megyei képviselő-testületben reprezentált mindegyik párt – a szocialistától az RMDSZ-ig – megszavazta a szétosztást.
Vélhetőn az érintett intézmények vagy maga Cseke miniszter riadóztatta a médiát, hogy a két váradi színháznak és a filharmóniának szánt, egyenként kb. 4,5 millió lejt másra fogja a megye fordítani. Úgymond „lenyúlta”. Mintha legalábbis maga Bolojan megyeelnök tenné zsebre azt, amit Cseke miniszter a romániai adófizetők pénzéből kiutalt a „kultúrára”. (Észre kell venni a mesebeli mérgezett almát: a „jó fejlesztési miniszter” egy kis pénzt adna az előadóművészetre, de a „rossz megyegazda” más, nyilván kevésbé fontos dolgokra költi el – arról persze nem írt „a zújság”, hogy mire, de bizonyára valami haszontalanságra…)
Az Ismét „lenyúlta” a kulturális intézmények pénzét a Bihar Megyei Tanács című újságcikkben az RMDSZ-frakció szóvivője – egy kiugrott római katolikus papból lett pártaktivista – napok múltán igyekezett megmagyarázni, hogy miért hagyták veszni „Cseke pénzét”: az RMDSZ-frakció csak azért szavazta meg a határozatot, mert az egyébként „az RMDSZ pártszínházának” becézett váradi magyar teátrum végül mégiscsak kapott félmillió lejt a miniszter által kijárt négy és félből.
Cseke Attilát is megkérdezték, igaz, nem arról, hogy miért éppen a „Fejlesztési, Közigazgatási és Közmunkálatokért Felelős Minisztériumnak” dolga a helyi érdekeltségű kulturális intézmények támogatása (miközben az autópálya-építés tragikusan stagnál!), és miért nem a szaktárca, azaz a kultuszminisztérium foglalkozik ezzel. A minisztert a Bihar Megyei Közgyűlés döntésének helyességéről kérdezték, de csak morális aggályait hangoztatta és a számvevőszékkel fenyegetőzött. Szerinte sem közigazgatásilag, sem politikailag nem korrekt a megyei tanács eljárása. Ám hogy nem törvénytelen, azt már ez a kijelentése is sejtetni engedte: „törvénymódosításokra lesz szükség ahhoz, hogy ezek a pénzügyi források el is jussanak oda, ahova a kormány szánta azokat”. Ezek szerint most nem eléggé „törvényes” (és talán sem közigazgatásilag, sem politikailag nem korrekt), hogy a bukaresti kormány miniszteri kijárásra milliókat oszt szét az adófizetők pénzéből egyes preferált közszereplőknek, intézményeknek, szórakoztatóipari létesítményeknek – minden különösebb elvárás nélkül. Vagy ha ez legális és etikus is, akkor oly módon kell megalkotni a törvényeket és az alkalmazási utasításokat, hogy azok se joghézagokat, se gumiszabályokat ne tartalmazzanak. Nemde?
R. B. M/ehir.ro
