A negyed tablettákról, mint gyógymódról
A közmédia naponta szajkózza, mekkora bajban van a hazai egészségügyi ellátás: a román orvosi kamara legfrissebb jelentései szerint az ország kórházaiban több ezer orvosi állás betöltetlen.
Évente átlagosan 3000 orvos lép be a hazai egészségügyi rendszerbe és mintegy 3500 távozik, így lehetetlen ellensúlyozni a kivándorlást, azaz gyakorlatilag Románia a nyugati országok számára képezi ki az orvosok nagy hányadát, akiket akár tízszer magasabb bérezés csábít a nyugati országokba.
A súlyos szakemberhiánnyal küzdő egészségügyi rendszer vezetői egyre gyakrabban emlegetik, hogy az effajta agyelszívást uniós támogatásokkal kellene ellensúlyozni. Míg ezt ki tudják vitelezni – ha egyáltalán van rá mód –, maradnak azok az orvosok, akiknek felkészültsége, vagy netán jó üzleti érzéke a negyed tablettáknál kezdődik.
A közelmúltban egyik ismerősöm egy vagyont költött bizonyos kivizsgálásokra, analízisekre – mindamellett, hogy naprakész biztosítása volt. Végeredményként szinte valamennyi lelete „szervi” betegségekre utalt. A „bizonyosságot” követően elindult a „kezelési” hadjárat, mely kezelések kimerültek egy-egy napi negyed tablettában. Három hónap elteltével újabb méregdrága vizsgálatok után, újabb negyed tabletták következtek, azok is eredménytelenül. Hogy meddig tartott a kálváriája, illetve a „gyógyulása” lényegtelen. Az viszont egyáltalán nem, hogy a betegeket kísérleti nyulaknak, illetve anyagilag kizsigerelhető alanyoknak tekintik, visszaélve kiszolgáltatottságukkal, illetve a fennálló hazai helyzettel.
A „negyedtablettás” kezelési módszer évek óta bevett szokás. Főleg olyan járóbeteg-rendelőkben, amelyek magánkézen vannak. A minden szinten üzletté degradált betegellátás a fent említett hazai helyzet durva velejárója, amelyre, ha a román egészségügy nem talál hamarosan megoldást, hajlamosak leszünk elhinni a „mendemondát”, miszerint tudatos népirtás folyik Kelet-Európában.
Sütő Éva
