Kerek százötven éve, 1873. március 28-án született Csíkmindszenten Székelyország máig legkiválóbb, a magyar képzőművészet XX. századi legrangosabb képviselői között is az első sorban emlegetett Nagy István. Baráti köréhez olyan további kiválóságok tartoztak, mint a szobrász és grafikus Medgyessy Ferenc, a festők közül Egry József, Tornyai János, Koszta József, hogy csak a vitán felüli nagyságokat említsük. Az évfordulót megünneplendő a budapesti Hatodik Elem Kiadó díszkiadásban jelentette meg Pap Gábornak a művész életművét ismertető és méltató tanulmánykötetét. Ennek ünnepélyes bemutatójára – Sümegi György művészettörténész bevezetőjével és a szerző vetített képes előadásával március 27-én este került sor Nagyváradon, a Lorántffy Kulturális Központ Múzeumtermében.
A könyvbemutató, mely egyben előadás is volt, Nagy István – méltatlanul kevéssé ismert – székely származású vándorfestő életművét kívánta közelebb hozni az érdeklődő közönséghez, akit a „székelyek Rembrandtja”-ként vagy „magyar Van Gogh”-ként is emlegetnek. A művész születésének 150. évfordulója kiváló alkalom arra, hogy megemlékezzünk művészetéről és újra felismerjük képeibe rejtett – a magyarságot célzó – üzeneteinek örökérvényűségét.
Nagy István olyan nehéz történelmi időkben alkotott, mint az első világháború és Trianon. A 20-as években Kós Károly így írt róla: „Nagy István tájképeinél erdélyibben egyéni tájképeket még nem láttam.” Kassák Lajos pedig így nyilatkozik róla: „Jellemében, szellemi magatartásában élete végéig megmaradt erdélyinek.”
Nagy István alkotói gyakorlata és stílusa is kirobbanóan expresszív – portréiban fájdalmasan tetten érhető az ember magárahagyatottsága, sorsfájdalmai. – Rendkívül tömör és kifejező módon mutat be karaktereket, a női, az asszonyi lét áldozathozatalát és a férfiélet vállalásait egyaránt.
Miközben ízelítőt kaphattunk az életműből, az előadó a művész képein keresztül rávilágított arra is, hogy mennyire egy tőről fakad a népművészet, a paraszti kultúra és a képzőművészet – mennyire nem lehet éles határvonalakat vonni ezek között.
A festő sorsán, küzdelmes fiatalkorán és művein keresztül az előadó párhuzamot vont múlt és jelen között, hiszen ahogyan a múltban, úgy a jelenben is a megmaradásunk a tét, melynek záloga csakis az emberi tartás, kitartás és jellem. Ezek megőrzése által van csak esélyünk a megmaradásra…
Az előadás végén természetesen lehetőség nyílt a szerző könyveinek megvásárlására, valamint dedikálására.
