Fantomberuházások, papíron létező munkahelyek, négy, nyolc vagy akár tizenkét éve ismétlődő választási ígéretek, magyar és román nyelvű sikerpropaganda lavina a nyomtatott és az elektronikus sajtóban. Legyen szó az Érmellékről, vagy a Berettyó-mentéről, vagy akár a Sebes-Körös völgyéről, ugyanaz a nóta: minden szép, minden jó, és ez csakis az RMDSZ-nek köszönhető. Persze a valóság ennél sokkal árnyaltabb, hogy finoman fogalmazzunk, de ha nem akarunk finomkodni, akár azt is mondhatnánk, hazudnak ahogy a csövön kifér.
Bihar megye magyarlakta (és RMDSZ vezette) települései közül biztosan lehetne olyat találni, ahol többé-kevésbé jól mennek a dolgok, de ennek megtalálása legyen a tulipános párt propagandistáinak feladata. A mindent elöntő sikerpropaganda hullámai mellett azonban a mi dolgunk két egyszerű példán keresztül rámutatni, micsoda hazugság, csúsztatás, elhallgatás és megtévesztéstömeggel kábítják el a megye magyar választópolgárait azok az elöljárók, akik semmit, vagy annál is kevesebbet tudnak felmutatni 1-2-3 polgármesteri mandátum után (a semmit nem a bankszámlájuk tartalmára értjük). Az elv az, ha elég sokat, elég sokszor és elég változatosat hazudnak, az emberek elhiszik. Sajnos tény, hogy ez a stratégia sokak esetében működőképes, legalább is annyi ember mindig bedől a cifra, jól hangzó blöfföknek, színes ígéreteknek, soha be nem váltott nagyotmondásoknak, amennyi még éppen elég egy újabb, jól fizetett mandátumra. Persze ettől még a dolgok nem változnak: a hazugság hazugság marad, a becsapott emberek annyival maradnak újabb négy évre, a mi dolgunk pedig az, hogy rámutassunk a hazudozókra.
Sorbán álomországa
Lapunk sok írásban foglalkozott Sorbán Levente személyével, hiszen Alsólugas község polgármestere olyan, mint az állatorvosi ló: az RMDSZ-es elöljárók minden negatívuma bemutatható rajta. A községen kiskirályként uralkodó elöljáró természetesen kiváló magyar nyelvű sajtóval rendelkezik, bármikor rendelkezésére áll az RMDSZ teljes propagandaosztálya, ha „megvalósításait” kell kidomborítani, a fejekbe sulykolni. Röviden összefoglalva, ha ezeknek a kiadványoknak hiszünk, Alsólugas minimum svájci szívonalon áll, egy valóságos paradicsom az ott élők számára. Hogy ez a kép mennyire nem igaz, arról írtunk már itt, itt valamint itt és itt is, de nem kíméli Sorbánt a Bihoreanul nevű román sajtóorgánum sem.
Talán éppen a kevésbé kedvező román sajtómegjelenései miatt, vagy éppen azért mert az idei önkormányzati választásokon komoly kihívója akadt, Alsólugas fura ura úgy véhette, nem árthat neki a román nyelvű fényezés. Így aki figyelmesen követi „munkásságát”, azt tapasztalhatta, hogy a PSD-közelinek mondott bihorjust.ro portálon sorra jelentek meg Sorbán Levente polgármesteri kvalitásait méltató, dícsérő, behízelgó, szinte már gyomorforgatóan édeskés hangnemű propagandacikkek, többnyire egy-egy „megvalósítás” köré szervezve az írások mondandóját. A kérdés az, kit sikerül ezekkel a bombasztikus című, de csupán féligazságokat tartalmazó cikkekkel átverni, ki az akit a településen szabályosan kiskirályként „uralkodó” elöljárónak elhisz még bármit is? Most éppen kalandparkot, és vízi sportokat kínáló szórakozóhelyet igér az arra fogékonyaknak, egy volt szemétdomb tetején. Ami nyolc darab faházat jelent összesen 350 000 euróért, egy olyan helyen ahová a kutya sem jár. Cserébe viszont felavatta Cseke Atilla, és két évvel az avatás után ismét lehet mézesmadzagként húzogatni a túristaparadicsom ábrándképét a helyiek előtt.
Székelyhíd Döbrögije
Másik példánk az Érmellék szívében fekvő, jobb sorsra érdemes Székelyhíd. A kisváros polgármestere Béres Csaba szintén propaganda üzemmódba kapcsolt, nem először, de remélhetőleg utoljára ebbéli minőségében. Podcastban magyarázza, szerinte miért is olyan az élet Székelyhídon, amilyen, az egyik részben magyarságról, kulturális meghatározottságról beszél az az ember, aki nem átallt ünnepelni december elsején, Erdély Magyarországtól való elszakításának napján, aki Mihai Viteazul emléktáblát koszorúzott tavaly. A jelek szerint tudathasadásos Béres Reels-videóban jelenti ki, hogy ha kell élete árán is megvédené a magyar hazát, ugyanő, aki pópák gyűrűjében tartott ünnepi beszédet a Szabó Ódzsa színházban, Nagyromániát éltető, román nacionalista szövegektől hangos műsor keretében.
Ő az az elöljáró, aki egyetlen egy működő céget sem volt képes a székelyhídi ipari parkba bevonzani, igaz annak állapota mindennek nevezhető, csak vonzónak nem. Így az aktív korú székelyhídiak zöme kénytelen Váradra ingázni nap mint nap ha meg akar élni, persze csak ha nem tartozik esetleg a Béres családhoz, mert akkor biztos helye van a rekordszámú alkalmazottat foglalkoztató önkormányzatnál, vagy valamelyik alárendelt cégnél.
A maradék néhány ezer székelyhídi lakos pedig várja a csodát, hogy egyszer majd talán Székelyhídon is nyílnak gyárak, lesznek munkahelyteremtő befektetések, tőkeerős vállalkozások, iható víz folyik majd a csapból, működőképes lesz a csatornahálózat, eltűnnek a várost elcsúfító szeméthegyek. Addig pedig maradnak a podcastok, a bombasztikus bejelentések, a kamu török vállalkozók és a sok ezer eurós, közpénzből fizetett dubai utak, no meg a hitelfelvétel. Illetve van még az a lehetőség, hogy a székelyhídiak megunják az inkompetens vezetést, és június kilencedikén az urnák előtt úgy döntenek, hogy elzavarják a kisvároson élősködő Döbrögit és bandáját.
K. Szalárdi István
