A rendszerváltás tárgyai a Nemzeti Múzeumban
Közösségi kiállításként, a látogatók korabeli tárgyi emlékeinek segítségével idézi fel a magyarországi rendszerváltás időszakát a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Közös időnk ’89–90 címmel február 28-án megnyílt időszaki tárlata.
A elmúlt egy év során a múzeum látogatói hozták be azokat a tárgyakat, amelyek a rendszerváltásra emlékeztették őket, amelyekhez történeteik kötődtek. Gál Vilmos kurátor ezekből válogatott össze értő szemmel egy sorozatot, amely a rendszerváltás egy sajátos olvasatát adja, az egyszerű állampolgárok szemszögéből – mondta el a kiállítás megnyitóján az MNM főigazgatója. Varga Benedek kiemelte, hogy a tárlat azokat a fiatalabb korosztályokat is igyekszik megszólítani, amelyeknek nincsenek személyes emlékei 1989-ről.
A rendszerváltásnak az volt a legmegkapóbb mozzanata, hogy a szabadság érzését adta meg: amikor az egész ország eggyé vált, ugyanazok a gondolatai voltak, ugyanazok az élmények hevítették, és napról napra vált szabadabbá az ország – idézte fel. A fontos kérdések persze a nagypolitikában, sejthetően a nagyhatalmak között dőltek el – jegyezte meg a főigazgató, hozzátéve azonban: mindez Magyarországon semmi sem lett volna az emberekben élő szabadságvágy nélkül, amely el akarta söpörni a 40-45 éve fennálló rezsimet.
Tallai Gábor, a Terror Háza Múzeum programigazgatója megnyitóbeszédében elmondta: elmondhatatlan az az eufória, amelyet világútlevéllel a zsebükben a magyarok 1989-ben éreztek, de elmesélhetetlen a félelem, a szorongás is, hiszen a fiatalok már nem rezzennek össze a határőr hangjára. Mint hozzátette, 1988–89 bátor tüntetései, tömegmozgalmai, Nagy Imre és mártírtársai újratemetése nem dobogtatja meg a mai harmincasok szívét, de jól van ez így, ők már a szabadság gyermekei – jegyezte meg. Tallai azonban figyelmeztetett arra, hogy a szabadságot és függetlenséget nem adják ajándékba, a kommunista diktatúrák sehol sem maguktól omlottak össze: ehhez a közép-európai nemzetek tevékeny közreműködése kellett. Ami történt, rendszerváltoztatás volt, antikommunista forradalom – fogalmazott. Közép-Európa népei elnyerték a szabadságot, országaik az EU és a NATO tagjai lehettek, így elmondható, hogy minden fontosabb 1989-es cél teljesült.
Ám a kommunizmus alól felszabadultak arra is számítottak, hogy segítséget kapnak országaik újjáépítéséhez és a kontinens nyugati felén is elismerik hőseiket. A normalitás világában azonban minden közösség önmagáért felel, hőseit, mártírjait magának kell olyan magasra emelnie, hogy külföldről is láthatók legyenek – közölte Tallai Gábor, hozzátéve: újra és újra el kell mondani, hogy a szabadság visszaszerzése mekkora áldozatokat követelt, és azt is, hogy voltak, akik gátolták ezt, és hogy nem került sor igazságtételre.
A programigazgató a megnyitón megjelentek közül külön köszöntötte „Temesvár hősét”, Tőkés László református püspököt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét.
A Nemzeti Múzeum kiállítása döntően a több mint ötven felajánló által átadott tárgyi anyagra épül, az intézmény saját gyűjteményi darabjai csupán kiegészítik ezeket.
A látogatók éppúgy találkozhatnak korabeli röpiratokkal, szamizdat könyvekkel, választási plakátokkal, mint a mindennapi élet tárgyaival: „kacsintós” pénztárcával, kisdobos övvel, Commodore számítógéppel, az útlevélbe csúsztatott valutalappal vagy a Centrum áruház narancssárga nejlonszatyrával.Mindezt a falakon egy párhuzamos képregény ágyazza kerettörténetbe, amelyben két korabeli fiatal, Kriszti és Zoli történetei segítik az események szubjektív átélését az MNM augusztus 30-ig látogatható kiállításában.
MTI
