A Sebes-Körösből szivattyúzott vízzel itatná az Érmelléket az Apa Canal Nord-Vest

Az Észak-Nyugati Víz- és Csatornaszolgáltató Rt. működését gyakorlatilag fennállásának első percétől kezdve egyre növekvő elégedetlenség és bizalmatlanság övezi, ami nem csoda, ha figyelembe vesszük a szolgáltatásaik botrányos minőségét, a sok településen ihatatlan, sőt az egészségre veszélyes vizet, az időközben duplájára emelt tarifákat, és a fogyasztókhoz való viszonyulásukat, ami nagyrészt titkolózásban, kioktatásban, és fölényeskedében merül ki. Nem túlzás azt állítani, hogy az cég vidékünkön közutálatnak örvend, és ez friss terveik fényében nem biztos, hogy a javukra fog változni.

Egy Bihar község önkormányzatának asztalára került határozattervezetből derült ki, hogy a cég az általa ellátott önkományzatok területén egészen egyszerűen feladná a helyi vízforrásokat, kutakat, és egy nagyon merészet álmodva egyenesen a Sebes-Körösből kiszivattyúzott vízzel látná el a 22 önkormányzat valamennyi háztartását, fogyasztóját. Ez első hallásra akár még jó megoldásnak is tűnhet, hiszen elvben egyforma minőségű ivóvizet biztosítana rengeteg háztartásnak, de kicsit jobban belegondolva az elképzelés sokkal több kérdést vet fel, mint ahányat megold.

172 kilométer új vezeték, kisajátítások, sok milliós költség

A megvalósíthatósági tanulmány szerint a vizet a Nagyvárad-Őssi és Rogériusz negyedek között található, a Sebes-Körösre az 1960-as években épült gátnál létrehozandó szivattyúállomás fogja kiemelni, és csővezetéken eljuttatni a Bihar község területére épülő víztiszító állomásra (csak ennek költsége több mint kilenc milló lej lenne), majd innen tovább haladva Hegyközcsatár, Siter, Sitervölgy, Tóttelek, Szalárd, Jákóhodos, Hegyközszentimre, Paptamási, Biharvajda, Biharfélegyháza, Diószeg, Nagykágya, Szentjobb, Csokaly, Érköbölkút, Székelyhíd, Kiskereki, Érkeserű, Asszonyvására, Éradony, Érsemjén, és Érmihályfalva településeket látná el, amihez további több mint 172 kilométer hosszúságot meghaladó új csővezeték hálózat és szivattyúállomások építése is szükséges lenne. Mindez 33.074.477,11 lejbe kerül, ebből 27.793.678,24 lei a Nagy Infrastruktúra Operatív Program kohéziós alapjából kerülne kifizetésre, vagyis az Európai Unió állná a cechet, ugyanakkor a maradék  5.280.798.87 az adófizetők pénze volna.

Válaszra váró kérdések

Felmerül ugyanakkor egy sor kérdés, amire nem kapott választ a fogyasztó, igaz nem is tudott az egész tervről, meg sem kérdezték mondjuk az érmihályfalvaiakat, szeretnének-e Körös vizet inni? Néhány mindenkit érintő kérdés, a teljesség igénye nélkül:

1. Egy ilyen volumenű befektetés helyett, miért nem helyi fúrt kutakra, víztisztító berendezésekre fókuszál a cég, miért nem azokba fektet pénzt, hogy európai színvonalra emelésükkel oldja meg az ivóvíz kérdését? Ebben a tekintetben jó példa Bors és Bihar községek helyzete, amelyek saját céggel, saját erőből oldják meg településeik vízellátását.
2.  Ma, amikor a környezetvédelem és a lehető legrövidebb lokális ellátási láncok vannak fókuszban, és ez az Európai Unió lehető leghivatalosabb politikája is (legalább is szóban) miért kell 170 kilométert utaztatott vizet innia bárkinek, amikor van helyi forrás is?
3. Mennyire helytálló szakmai szempontból egyetlen egy vízkiemelési pontra alapozni 22 önkormányzat és több tízezer ember vízellátását ?
4. Hogyan lesz képes az Észak-Nyugati Víz- és Csatornaszolgáltató Rt. csapata megbirkózni az új, jóval komplexebb hálózat által teremtett kihívásokkal (karbantartás, meghibásodások, üzemzavarok, stb.) mikor az elmúlt években a jóval egyszerűbb helyi hálózatok működtetése is meghaladta szakmai felkészültségüket és kapacitásukat?
5. Mennyi kisajátított földterületet jelent az új infrastruktúra, a kisajátítások során méltányos árat kapnak-e majd az érintettek?
6. Miért kellett jelentős plusz költséget jelentve Bihar községet érintenie a hálózat nyomvonalának, tekintetbe véve hogy Bihar nem fog rácsatlakozni az új hálózatra, hiszen évek óta saját jól működő vízszolgáltató céggel rendelkezik?
7. Hány évet vesz majd igénybe a hálózat kiépítése, üzembe helyezése, és ez milyen korlátozásokkal jár majd a vízszolgátatásban?
8. Mekkora tarifaemelést jelent majd az új hálózat a fogyasztók számára, vagyis mekkora plusz teher lesz a vízszámla háztartásonként?

Ez csupán néhány kérdés azokból, amik felmerülhetnek a tervvel kapcsolatosan, és amelyek minden potenciális fogyasztót, nem mellesleg adófizető polgárt érdekelhetnek. Talán kár is mondani, hogy a cég (Észak-Nyugati Víz- és Csatornaszolgáltató Rt.) vezetése nem volt kíváncsi az általa  kiszolgált (vagy inkább kiszolgáltatott helyzetben tartott) emberek véleményére a tervvel kapcsolatban, és semmilyen előzetes felmérést nem végzett ez ügyben. Az ilyen kérdések megfelelő informálást követő véleményezése, netán helyi népszavazásra bocsátása sok évtizede mindennapos gyakorlat valóban működő demokráciákban szerte a nagyvilágban. Úgy látszik, e tekintetben is van még hová fejlődni harminc év „eredeti” demokrácia után is, addig isszuk, nem isszuk, nem kapunk mást, csak amit az orrunk alá tolnak szolgáltatás címszó alatt.

B. B.