A szlogenek lélektana
Minden történelmi korszaknak, eseménynek megvannak a maga gyeplőfogó, vagy valamire mozgósító jól kigondolt, jól irányzott szlogenjei. Annak függvényében, hogy éppen melyik társadalmi kategóriát kell éljenezni, menteni, lebunkózni, lejáratni. Még a kommunista korszakot felölelő bő negyven esztendőben is kiforrták magukat a jobbnál jobb munkásosztályt, parasztságot ajnározó vagy kulákot, illetve értelmiségi réteget megbélyegző, gyalázó jelszavak. Az effajta szuggesztív ráhatások ma is jól bevált tömegmanipulációs eszközök.
Élnek is vele mind a hazai, mind az európai politikum megmondó emberei, olyannyira, hogy néhány év alatt szinte mindannyian besoroltattunk valamelyik hangzatos jelige mögé.
Vegyük példaként a forradalomnak indult, de államcsínybe torkolt ’89-es romániai eseményeket: amikor az elvtársak már úgy érezték, hogy több kettőnél, és a népharag gondolatban már kötelet lógat a lámpaoszlopokról, szárnyra kelt a „csak erőszakmentesen” (fără violenţă) jelszó, ami nehezen ugyan, de észre térítette a csóró, kiéheztetett, méltóságából kivetkőztetett, utcáról betakarodni nem akaró tömeget. (Igaz, utóbbira Iliescuék rásegítettek némi népirtással is.)
Később, amikor a civil szervezetek, magánszemélyek elkezdték kiásni a besúgók múltját, egy jól irányzott kérdés formájában rögtön megszületett a „ha bosszút álltok, ti mennyivel lesztek különbek” hangzatos lelkiismeretre apelláló jelmondat, amellyel le is srófolták az elszámoltatást követelő néplendületet. Akikre ez nem hatott, azokat újabb jelszavakkal, újabb billogokkal lehetetlenítettek el, már-már megszállottakként lesajnálva őket.
Elérték tehát, hogy az emberek magukba szállva nem akartak olyanokká válni, mint ők. Azóta se akarnak, aminek az lett a következménye, hogy az elvtársak kicsit átvedletten ugyan, de köszönik szépen, jól vannak, és éppen porolgatják lefele a kommunista internacionálén edzett régi-új lózungjaikat.
Napjainkban, amikor a nyíltszíni rablás népszokássá avanzsált és annak művelői feje tetejére állítottak minden értékrendet, újabb vezényszavakat, jelszavakat kér a helyzet. Ha le kell nyomni a nép torkán, hogy aki lop, az nem lop, csak úgy látszik, aki háborúkat visel az csak éppen demokráciát szállít, Kelet-Európa nem gyarmat, csak alulképzettek lakják és büdös nekik az orrvérzésig bagópénzért való munka, akkor valami hatásosabb ellenszerrel kell lefújni azokat, akik kidugják a fejüket a nagy európai szutyok-katlanból.
Így születtek meg az új keletű, de annál hatásosabb szlogen értékű billogok, mint a megosztó, intoleráns, rasszista, nacionalista, antiszemita, fasiszta, másság gyűlölő, stb. Az emberi agyak átprogramozásának lehetőségei és eszközei kifogyhatatlanok. A szlogenek lélektani háborújának pedig beláthatatlan következményei vannak, amit azért nem fogunk fel, mert a felfogóképességünket célozzák, építik le. Az új és tán az eddigi legveszélyesebb jelmondat az „ Előre, zombik!” lett. S ha még akad is néhány gerillaharcos, az csak járulékos veszteségnek számít. Majd „kinövi” a társadalom őket is.
Sütő Éva
