A „szuperhold”-ostobaság
Az Újvilágban megszületett, szárnyra kapott és jó ide már a nagyvilágban is terjeszkedő, burjánzó agyrém – a már ismert „kékhold” mellett „vérholddal” egészült ki. Sem szuper-, sem kék-, sem pedig vérhold a valóságban nem létezik, csakis és kizárólag a szenzációhajhász újságírók szókészlet-tárában, fogalomvilágában.
Mi állhat a dolog (égi jelenség) mögött?
1. „Szuperhold” (Super Moon). Mivel a Hold enyhén elliptikus pályán kering a Föld körül, telehold alkalmával hónaponként rendszerint egy-egy alkalommal földközelbe, illetve földtávolba kerül – a látszólagos méretbeli különbség eléggé elenyésző, puszta szemmel alig érzékelhető. Mitől lenne szuper a „szuperhold”, amikor az égre tekintő, gyakorlott szemű ember a földközelben tartózkodó égi kísérőnket egy picit látja nagyobbnak, és az égitest felszínéről visszaverődő napsugaraknak tulajdoníthatóan valamivel erősebb fény árasztja el a tájat.
2. „Kékhold” (Blue Moon). Csaknem minden esztendőben az is megesik, hogy az adott naptári hónap folyamán két alkalommal következik be telehold. Olyankor használják a „kékhold” kifejezést. Éjjeli lámpásunknak a kék színhez semmi köze nincs.
3. „Vérhold” (Blood Moon). Ez a kifejezés aztán a lehető legnagyobb, mondhatni hajmeresztő butaság! A látóhatárhoz közel, annak irányában a legsűrűbb a levegőréteg, ahol a szél által felkavart por, továbbá a füst, a korom és egyéb szennyezőanyagok mennyisége sokkal jelentősebb, mint följebb, az égbolt magasabb részein. A fénysugaraknak legalul hosszabb utat kell megtenniük, mint például a fejünk fölött, a zenitben. A légréteg így leginkább csak a hosszú hullámú vörös fényt engedi át. Emiatt látjuk vörös színűnek a kelő vagy nyugvó Napot és teleholdat. Amint az égitestek mind feljebb és feljebb emelkednek az égen, úgy kapnak egyre világosabb színárnyalatokat, egészen a citromsárgáig vagy sárgásfehérig, mert fokozatosan kijutnak a szennyezett alsó légkörből.
Az már csak a puszta véletlen műve, hogy a január 31-i, a hónapban másodszorra jelentkező, földközelben tartózkodó telehold idején a világ távolabbi részein épp teljes holdfogyatkozás zajlott le.
Kósa-Kiss Attila csillagász, meteorológus, Nagyszalonta
