A váradi magyarság megmaradásához békés viszonyok kellenek
Nagyvárad magyarsága történelmének egyik legmélyebb válságát éli. Az elmúlt harminc esztendőben lélekszámunk közel megfeleződött, az egykor szinte kizárólag magyar tulajdonban lévő belvárost nagyrészt elvesztettük, oktatási hálózatunk kiterjedése a 2000-es évek hibás érdekvédelmi politikája nyomán megfeleződött – és sorolhatnánk. Mindeközben a város vezetésébe bebetonozta magát a román többség egy új elitje, amely nyilvánvalóan jól kigondolt stratégia mentén épít magának új várost a magyar múlt romjain. Nem vagyunk hajlandók tudomást venni róla, de a Bolojan-adminisztráció a mai román viszonyokhoz mérten országos vonzerejű várossá alakította Nagyváradot, mely tényt a városunkba költöző, idegen megyékből érkező, idegen nyelvűek egyre szaporodó tömege is igazol. Nagyvárad félelmetes és feltartóztathatatlan gyorsasággal változik, mely folyamatba a magyaroknak gyakorlatilag semmilyen beleszólásuk nincs.
Fel kell ébrednünk. Tudomásul kell vennünk, hogy addig, amíg Nagyvárad románságának háromnegyede a jelenlegi polgármestert támogatja, az a helyén marad. Az elsöprő túlerővel szembeni küzdelmet is érdemes lenne vállalnunk, ha nem éppen az elmúlt három év lenne rá a bizonyíték, hogy a jelenlegi magyar vezetők képtelenek voltak élni a megye irányításával kapott eséllyel, miközben a magyar egységet sem képesek létrehozni.
Hónapok óta viseljük, hogy azok, akik 2016-ig teljes egyetértésben vezették együtt a megyét és Nagyváradot a liberálisokkal és Bolojannal, folyamatosan kígyót, békát kiáltanak a Néppártra és elsőszámú árulónak bélyegzik kollégánkat, Zatykó Gyulát, amiért menteni próbálja a menthetőt és vele együtt igyekszünk a teljes magyar közösség számára nyitva tartani egy szűk mentőutat, hiszen az európai parlamenti választások eredményei alapján már világos, a PSD-RMDSZ szövetség megyénkben is megbukott.
Három éve mondjuk, hibás döntés volt szövetséget kötni a PSD-vel és hibás lépés volt háborút indítani a megye legnagyobb román pártjával. Ha ennek nyomán kiszorulunk a megye vezetéséből is, és a magyar lakosságú községek ugyanúgy pénz nélkül maradnak, ahogyan a PSD-RMDSZ szövetség a liberális polgármesterek kiéheztetésére játszott, ki vállalja majd a felelősséget?
Hónapok óta viseljük a durvábbnál durvább minősítéseket és rágalmakat, pedig mára egyre többek számára világos, hogy a Néppárt nagyváradi önkormányzati szerepvállalása adja a lehetőséget, mellyel visszaszerezhető a magyar alpolgármesteri hely és megtartható jelenlétünk a megye vezetésében.
Éppen ezért érthetetlen, hogy ebben a nehéz helyzetben az RMDSZ miért nem hagy fel a folyamatos botránykeltésen és ellenségképgyártáson alapuló stratégiájával.
Jellemzően ilyen eset az immáron harmadik éve folyamatosan botrányba fullasztott nagyváradi augusztus 20-i ünnep. Lehet az ügy kapcsán napestig magyarázkodni, attól még tény marad a tény, itt nem nemzetiségi, hanem politikai ügyről van szó. A botrány országos szintűvé dagasztásához az RMDSZ szervezői úgy használták fel az augusztus 21-ére fellépni meghívott gyermekeket, hogy pontosan tudták, nincsenek meg az engedélyeik, pontosan tudták, hogy a nemzetközi sztár, Havasi koncertjének hangpróbái zajlanak, illetve tudták, hogy a város színpadot és időt is biztosított volna, ha azt kérik. A többi hazugságra már nem is érdemes kitérni. Nehéz azoktól elfogadni gyermekeink fellépésének letiltásának vádját, akik évek óta tiltják megyénk magyar néptánc-csoportjainak fellépését a nem RMDSZ-hez köthető rendezvényeken. Jelesül idén, augusztus 20-án ismét debreceni és kalotaszegi táncosok léptek fel a Szent László téri kenyérszentelés alkalmával, ahogyan évek óta március 15-én is megyénken kívüli táncososok toboroznak főterünkön az ünnepre.
Számunkra Nagyváradon létkérdés, hogy itthon érezzük magunkat városunkban. Váradi magyarnak lenni sem könnyebb, sem nehezebb, mint kolozsvárinak vagy szatmárinak. A rossz hangulat és a folyamatos botránykeltés egyik fő oka, hogy az RMDSZ kétségbeesetten igyekszik igazolni, nehezebb lett az élet, mióta nincs a város vezetésében. Pedig az Olaszi temető, az Emília-malom, a Repülő-híd, az aradi úti honvédlaktanyák, a Dréher-sörgyár általuk, vagy tétlenségük által pusztultak el, ahogyan legtöbb általános iskolai tagozatunkat is 2000 és 2012 között szüntették meg – és sorolhatnánk. Sajnos ma a román többséget vezetői arról próbálják meggyőzni, hogy Váradon élni jó, érdemes ide költözni, míg bennünket arról, hogy itthon minden rossz, itt nem lehet normálisan élni.
A Néppárt azonban más utat kínál. Nekünk az az érdekünk, hogy itthon jó legyen magyarnak lenni, hogy a többséggel olyan megállapodásokat kössünk, melyekkel elkerülhető a háborúskodás, és nem melyekkel nem csupán egy szűk politikai-üzleti kör, hanem teljes közösségünk lesz nyertes. Mindenki döntse el maga, a főtéri Új kenyér ünnepe és a másnap esti nagykoncert adta közösségi élményekre van-e szükségünk, vagy a botrányra.
Ugyanakkor legújabb fejlemények árnyékában, a következő botrány kieszelése helyett a Sas-palota urainak inkább azon lenne érdemes gondolkodniuk, mi lesz, ha az ALDE a Bihar Megyei Tanácsban is faképnél hagyja a PSD-RMDSZ szövetséget, ahogyan Bukarestben is tették a kormánnyal, hiszen ezzel még egy lépéssel közelebb kerül a bukáshoz a megye vezetése, elveszhet a döntéshozatalhoz szükséges többség. Mi fog akkor történni velünk magyarokkal, ha az RMDSZ-szel háborúskodó liberálisok kerülnek ki onnan is győztesként?
Addig is, a Néppárt menti a menthetőt, mert közösségünk érdekében kénytelenek vagyunk ott is vállalni a munkát, ahol a legnehezebb.
Az Erdélyi Magyar Néppárt nagyváradi szervezete
(fotó: maszol.ro)
