Albis szabad préda – a cigányoknak jogaik vannak!
Itt a nyár, jön az ősz, a betakarítások ideje, a földes gazdák meg vakarhatják ismét a fejüket, hogy szántanak, vetnek, de betakarítani már nem biztos, hogy be is takaríthatnak, mivel a dűlőutakon máris ott lebzselnek a mezei szarkák, akik a föld megművelőinek minden esztendőben örökzöld gondot jelentenek. Némelyik érmelléki gazda odajutott, hogy szeme láttára kaszálják a saját tulajdonában lévő rétet, és nem mer szót emelni ellene. Évről évre ilyen kilátásokkal mennek neki a nyárnak, az ősznek, és az okozott kár miatt nemhogy elégtételt nem tudnak venni, de még a rendőrségi feljelentések sem változtatnak a helyzeten. Legfeljebb ismeretlen tettes ellen indítanak eljárást. Ez a helyzet jellemzi manapság az érmelléki települések zömét, de nem csak.
Garázdálkodás szabadon
A minap Albisról jött a hír, hogy már nem csak a termőföldeken, de az erdőkben meg a gyümölcsösökben is garázdálkodnak a „megélhetési bűnözők”. Mi több, Bartáék lovát is elhajtották, vagy befogták valakik. A Barta család panaszolta, hogy egész tavaszon azért imádkoztak, hogy a gyönyörű kajszibarackfák, amelyeket nagy szeretettel és fáradsággal gondoztak, le ne fagyjanak. Később meg azért aggódtak, hogy el ne verje a jég, és miután ezektől megvédte a Jóisten, „akkor jött egy semmirekellő tolvajbanda, és a dróthálóval bekerített területről ellopta a gyümölcsöt. De nem ám hogy csak szedtek róla, hanem az egészet leszedték. Nekünk csak annyit hagytak, ami lepotyogott a földre vagy nagyon magasan volt.
Évek óta ez megy Albison, szabadon járnak-kellenek az albisi hegyen, megtehetik, mert az erdészek engedélyével szekereznek ott, ahol semmi keresni valójuk nem lenne. Jártukban-keltükben meg garázdálkodnak, lopják a termést, a lovat, és ha úgy tetszik nekik, a pincéket is feltörik. Mi, gazdák meg tehetetlenül nézzük, és csak a szánkat jártatjuk feleslegesen, mert ha szóvá tesszük az elöljáróknak, a szavazatok ellenében, nem szól nekik egyik sem. A minap kint voltunk a hegyen. Akkor éppen a szomszéd terményét lopták, hát rájuk szóltunk, mire az volt a válasz, hallgassunk, mert nem a miénket lopják, semmi közünk hozzá! Mióta megengedték nekik, hogy ott járjanak-keljenek, ahol akarnak, nagyon megszaporodtak a lopások. A fát az erdőből a szőlőhegyen keresztül viszik nap, mint nap, senki sem ellenőrzi, hogy van-e papírjuk róla vagy nincs. Az emberek zöme nem mer szólni, csak egymás között beszélik, mert ha szólnak, akkor nem kapnak fát vagy a „kisebbségiek” állnak bosszút, mert sajnos a rablás, a késelés, a gyilkosság sem idegen a mi vidékünkön. Ha szóvá tesszük, azonnal a kisebbségi jogokra és a diszkriminációra hivatkoznak.”
A mi jogainkat ki védi?
„A mi jogainkat ki képviseli, nekünk mihez van jogunk? Ahhoz hogy dolgozzunk, aztán az ilyen naplopó semmirekellők meg learatják a munkánk gyümölcsét, és sokan még szórakoznak is rajta a faluban, ahelyett, hogy összefognának az ilyenek ellen. Úgy védekezzünk, mint az a magyarországi gazda, aki belefáradt abba, hogy meglopják és belevezette az áramot a kerítésbe? Meddig nézik még az elöljárók ezt a tarthatatlan állapotot? Nem a mi szégyenünk, hogy nálunk ilyen a közbiztonság! A faluban is megszaporodtak a lopások, tyúkot, motorinát lopnak, rájuk nem vonatkozik semmilyen törvény. Lassan már az utcára se mehetünk ki sötétedés után” – panaszolják Bartáék.
A helyi rendőrőrsről volt kint ugyan valaki az elcsórt, ellopott, befogott (nevezzük ahogy akarjuk) ló ügyében, azzal a hírrel, hogy keresik, keresik, de nem mehetnek be minden házba bizonyíték hiányában.
Az anyósomtól is loptak már – így a polgármester
A közbiztonsági hiányosságok felől az érbogyoszlói községközpontban regnáló Kócza István polgármestert is megkérdeztük. Mint kiderült, az elöljáró csak szóbeszédből ismeri ezeket az eseteket. Mint mondta, a hivatalba senkitől nem érkezett feljelentés az ügyben. A hivatal szerződtetett egy őrző-védő céget a község szemmel tartására. Két ember járja a falvakat éjjel-nappal, kocsikkal. Ezek folyamatosan monitorozva vannak, olyan nincs, hogy „lehúznak” aludni. Eddig nem tapasztaltak különösebb kihágást. Ami a településeken kívülre esik is, csak iktatott panaszként jöhet számításba. De ilyenekről nincs tudomása. Tyúklopásokról, gázolaj lopásokról hallott, de azokat a községben felszerelt kamerák nem vették.
Kócza azt is mondja még, Bartáék a szolgálatos akadékoskodók a faluban. Másoktól is lopnak, nem csak tőlük. Az ő anyósától is ellopták a gyümölcsfákat.
Vagyis mégis van konkrét ügy, csak éppen tettesek nincsenek.
Az „ismeretlen tettesek” ellen pedig még bírósági eljárás is indult, nemhogy iktatott panasz, de sose bizonyosodott rájuk semmi. A falusiak szerint a „kisebbségiek” szavazata is annyit ér, mint az albisiaké, sőt többet, mert sokan vannak.
Ha az éppen okvetetlenkedők pedig nem párthűek – mondják Bartáék -, akár száz iktatott panaszt is letehetnek, akkor se lesz ügy belőle…
Sütő Éva
