Államalkotó tényező helyett nemzetbiztonsági kockázati tényező lettünk
Nyílt hibridháborús hadüzenet a Székelyföldnek, hasonló címekkel jelennek meg sajtótudósítások a napokban Székelyföldön zajló Concordia 19 elnevezésű nagyszabású hadgyakorlatról, amely annyiban különbözik az eddigiektől, hogy ezúttal hibridháborús hadviselési gyakorlatnak nevezték el a műveletet. A hadsereg, a belügyi alakulatok, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), a Kormányőrség (SPP) és a Különleges Távközlési Szolgálat (STS) csapatai szinte megszállták a térséget, de a helyi intézményeket nem vonták be a műveletbe, ezzel is azt sugallva, hogy a lakosságot ellenségnek tekintik. De nincs szükség spekulációra, Botea tábornok, a román hadsereg tisztje, nyíltan kimondta, azért választották ezt a helyszínt, mert nagy a hasonlóság Székelyföld és Donbasz vagy Dél-Oszétia között.
A hibrid hadviselés a politikai, katonai, gazdasági, társadalmi, információs és infrastrukturális rendszereinek kritikus gyengeségeit veszi célba, egyszerre használja a hagyományos és a kiberhadviselés eszközeit. Az ellenséges propaganda alkalmazásának célja a megfélemlítés. A hibrid háború első szakaszában verbális szinten zajlik, a második szint a hadgyakorlatok erődemonstrációja. Ezért a hibrid háborús támadás ellen, csak úgy védekezhetünk, ha leplezzük hazug tartalmát, és a hazugságok hangoztatóit.
Egy veszélyes folyamat részesei lettünk, ezért ez a hadgyakorlat az elmúlt harminc év egyik legsúlyosabb provokációjának tekinthető. Azzal, hogy a román hatalom a többségében magyarok lakta Székelyföldön felvonultatta erőszakszervezeteit, megfélemlítette a lakosságot, azt sugallta, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelent a román állam számára. Ezek után kevésnek tartom, hogy az RMDSZ szövetségi elnöke csak egy televíziós műsorban tiltakozott ellene. Az elnök a Ceausescu korszak kisebbségi politikáját idéző eseménynek nevezte a jelenséget, pedig Ion Iliescu még 1993-ban is megkérdőjelezte a magyarok román állam iránti lojalitását, és a magyarországi politikai körök törekvéseivel kapcsolatos magatartását a hitleri „ötödik hadoszlop” alkalmazásához hasonlította. De majd tíz évvel később, Orbán Viktor miniszterelnök „beavatkozását” kárhoztatva, a Szociáldemokrata-liberális Szövetség (USL) politikusai is felmelegítették a „Budapestről dróton rángatott magyarsággal” kapcsolatban az „ötödik hadoszlop” motívumot, ezt mintha nem vette volna észre az RMDSZ.
Látható volt a folyamat, mégsem tettünk ellene semmit, érdekvédelmi politikánk így eljutott a romániai magyar közösség államalkotó tényezőként való elismertetésének álmától a nemzetbiztonsági kockázati tényezőként való megkülönböztetés valóságáig. Annak ellenére, hogy itt adózunk, itt járulunk hozzá a szellemi és tárgyi értékeinkkel az ország gyarapodáshoz, másodrangú állampolgárok vagyunk, a magyarellenesség a többségi románok egyre nagyobb rétegeit jellemzi. Be kell végre látni, ez az út a teljes beolvasztás és jogfosztottság felé vezet. A provokációkra nem elég bátortalanul azt nyilatkozni, „megengedhetetlen”. Meg kell találnunk a hatékony eszközöket, hogy megállítsuk a romlást. Nem odázható tovább az eddig tartalom nélkül hangoztatott „újratervezés”, „új kezdet”. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy a magyarok összefogására alapozott érdekvédelmi stratégiára lenne szükség, amely kezelni tudja a hasonló provokációkat.
Zatykó Gyula, az EMNP alelnöke, a nagyváradi polgármesteri hivatal kabineti konzultánsa
