Amit az „érdekképviselet” kitermelt Székelyhídon
A napokban többször is alkalmam adódott beszélgetni olyan székelyhídi emberekkel, akik ilyen-olyan pártlistákon, vagy független jelöltként indulnak a szeptember 27-i helyhatósági választásokon. Mondhatom, kuriózum volt hallani, hogy hét polgármesterjelölt is pályázik a városházára, köztük a nemzeti liberális párt (PNL) magyar polgármesterjelölttel – Mátyus Barnabás – és teljes magyar tanácsosi listával (tán vagy két román nevű jelölt van rajta) hívja ki az RMDSZ színeiben 12 éve basáskodó Béres Csabát. De van szociáldemokrata (PSD) jelöltje is a városnak, Cristina Duța személyében, aki sorra szerezte tanácsosi mandátumait pártja képviseletében, mivel az emberek lassan, de biztosan megtanulták, hogy egy városgazdálkodásban, valamint az emberekkel való bánásmódban nem a párt színezete a mérvadó, annál inkább az ember, aki törődik bajaikkal, kiáll az érdekeik mellett.
Aztán ott van az ALDE, amely Jakab Huba Levente polgármesterjelölttel próbálja bevenni a városházát, a PRO România párt Corina Cicortaș támogatásával, Adonyi Gyula az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben és van egy független jelölt is, Boros Dávid személyében. Ők próbálják felvenni a harcot a városra polipként telepedő tulipános Béres-klánnal.
Az egészben az a legszembeötlőbb, hogy a PRO România jelöltjén kívül majd minden jelölt magyar, még a szociáldemokrata Cristina Duța is magyar felmenőkkel rendelkezik, a magyar nyelvet is anyanyelvi szinten bírja.
A nemzeti liberálisok képviselőivel beszélgetve feltettem a kérdést, hogyan viszonyulnak az emberek ahhoz, hogy magyar létükre román párt színeiben képviseltetik magukat.
A válasz meglepő volt: maga az „érdekképviseletünk” tanított meg bennünket, hogy az eszköz nem számít, ha valakitől meg akarunk szabadulni. Ugyanis a terror szó, nem kifejezés arra, amit megyei segédlettel a Béres-klán alkalmaz azokkal szemben, akik nem a tulipánt szagolják. Hát ezentúl nekünk sem számít az eszköz – mondják a székelyhídi magyar nemzeti liberálisok.
Az előállt helyzetet maga a megyei és a helyi RMDSZ-szervezet termelte ki az eltelt harminc esztendő alatt. És ím’, a magyarok megtanulták a saját fajtájuktól, hogy a cél szentesíti az eszközt. Itt tart a gyalázatos lakossági terror következményeként a 88 százalékban magyarlakta város és a hozzá tartozó öt falu.
A jelöltek által megtapasztalt visszaélésekre, megtorlásokra hamarosan visszatérünk.
S. É.
