Autonómia és anyanyelvhasználat
Az utóbbi években a nyelvművelők szógyakorisági listájának élére a címül választott két kifejezés is fel szokott kerülni. Az autonómiát nyelvünkben 1845-től lehet kimutatni, jelentése: önkormányzat.
Alapszavát, az autonóm formát az itt következő mondatban rögzítette a magyar nagyszótár cédulaanyaga 1866-ból: Erdély autonóm függetlenségre tett szert. Jelentése: önkormányzattal rendelkező. Modern értelmező szótáraink szerint ma az autonóm fő jelentése (a politikai életben): „aminek önkormányzata van; önkormányzaton alapuló‟. Az autonómia pedig az államigazgatásban, politikában elsősorban ezt jelenti: „valamely (nemzeti) kisebbség számára biztosított önrendelkezés‟. Ennek a számos európai nyelvben használt szócsaládnak a görög nyelv a végső forrása, ott az önkormányzat mellett élt egy másik jelentése is: önmagának törvényt szabó. Az autonómia szó nyelvünkbe vagy a latinból, vagy a németből került, az autonóm forma biztos, hogy a németből származik – állítja a szótörténeti kutatás.
A nagyszótár példamondatával egybevágó A nevek világa című névtudományi munka itt következő megállapítása is: „Magyarországnak általában nem voltak hosszú időre nagyobb függetlenséggel rendelkező tartományai, az egy Erdélyt kivéve, amely a XVI–XVII. században többé-kevésbé független életet élt és körülbelül a szabadságharc koráig külön közigazgatás alatt állt.‟
Erdély neve az erdő és elve (elv = valamin túl fekvő rész) szóösszetételből származik, jelentése: erdőn túli rész, éppen úgy, mint Havaselve, azaz a havasokon túli terület (ma inkább Havasalföld, másképp: Munténia). Erdélynél maradva: az „erdőn túli rész‟ az Alföld, vagyis Nagyvárad felől értendő. A román Ardeal a magyar Erdélyből származik, a Transilvania pedig a magyarországi latinból tükörfordítással keletkezett.
A székelyföldi területi autonómia apropóján szoktuk rosszalló értelemben is emlegetni a Balkán földrajzi nevet Bukarest csökönyös politikája miatt. A kutatók szerint a hegynév az oszmán (török) Balkan formából ered, az pedig az „erdővel borított magas hegylánc‟ jelentésű köznévi balkan szóból származik. A politikai szóhasználatban, a közéletben sokszor hallható balkáni állapotok, balkáni helyzet, balkáni szemléletmód stb. kifejezések kialakulásában és elterjedésében a balkáni országok kezdetleges, fejletlen, elmaradott gazdasága, ipara, kereskedelme, közlekedése, valamint a civilizáció, a polgárosodás lassú üteme játszott szerepet.
Az őshonosság petíciójóval kapcsolatosan tehát ismét időszerű a kérdés: használhatjuk-e és használjuk-e széles körben, a hivatalos ügyintézésben is anyanyelvünket? A tömör válasz az országvezetés részéről: nem. Van ugyan egy nyelvtörvény, de nem élünk vele úgy, ahogy kellene. Nem mutatnak jó példát még a Székelyföldön sem a magyar nyelvhasználatban az önkormányzatok, polgármesteri hivatalok, az igazságszolgáltatásról nem is beszélve. És az is igaz, hogy a kormányhivatalok megyei vezetői, a nyelv dolgaiban járatlan prefektusok sietnek csírájában elfojtani minden igyekezetet. A nagyon kevés kivételt leszámítva nincs magyar felirat például a nagyáruházakban, bankokban, postahivatalokban, telekommunikációs cégek irodáiban. Ennek okát a helyi vezetőkben, illetve a politikai közgondolkodásban kell keresnünk.
Úgy tűnik, a döntéshozók nem hallottak az Európai Unió pluralista nyelvpolitikájáról, új alkotmányáról. Abban benne van a soknyelvűség megőrzése, és az is, hogy a tagországok nyelve azonos értékű, egyenrangú, hivatalos jogállású. A hivatalos (nyelv) kifejezés nemcsak a többségi (nemzet) nyelvét jelenti, hanem a hivatalokban, intézményekben, közigazgatásban, igazságszolgáltatásban, sajtóban stb. használt más nyelvet is. Romániában is létezik regionális nyelvi többség, ilyen például a székelyföldi vagy a partiumi őshonos magyar többség. Tehát regionális hivatalos nyelv kellene hogy legyen a magyar Erdélynek több térségében is. Az anyanyelvhasználat az alapvető emberi jogok közé tartozik.
Az ellenzők átlátszó, nevetséges módon arra hivatkoznak, hogy az autonómia más nyelveken mást és mást jelent. A megoldás egyszerűnek tetszik: nevezzük annak, aminek jogszerűen lennie kéne, önrendelkezésnek. Mert igazságot mondott a költő: haza csak ott van, hol jog is van.
Komoróczy György / Háromszék
