Az agyonhallgatott veszteség
34 millió eurót fizetett ki Románia az Emberi Jogok Európai Bíróságán egy év alatt elveszített perek miatt azoknak, akiktől a kommunizmus idején elkobzott ingatlanjait 31 év alatt sem szolgáltatta vissza és megfelelő kárpótlást sem fizetett értük.
Ezt az összeget 2020-ban, a koronavírus-járvány első évében veszítette el az ország, de mélyen hallgat róla még a jól értesült bukaresti sajtó is. Egyedül a Szabad Európa Rádió tartotta érdemesnek foglalkozni a témával. Lehet azon rágódni, hogy ebből mennyit lehetett volna javítani a kórházi állapotokon, hány életet lehetett volna megmenteni – de emellett érdemes felidézni, hogy mi vezetett ide. Mert ebben minden kormány ludas, 1990-től errefelé.
Az elkobzott, államosított javak visszaszolgáltatása soha nem haladt jól: a kommunizmus bukása után a volt tulajdonosok, illetve örökösök évekig, évtizedekig pereltek töredékéért is annak, amit egykor egyetlen tollvonással vettek el tőlük. S habár több visszaszolgáltatási törvény is született, a helyzet nem javult, sőt, egyre kuszább lett. Az állam lassan dolgozott, a jogszabályok sűrűn változtak, és a volt tulajdonosoknak sokszor kellett elölről kezdeniük a harcot. Azok, akik belefáradtak, beleszegényedtek a kilátástalannak tűnő küzdelembe, sok esetben eladták a jogaikat – és láss csodát!, az addig tapodtat sem mozduló ügy az új tulajdonos javára hirtelen megoldódott. Voltak olyan törvények is, amelyek újból kisemmizték a régieket: az állami vállalatok nevükre telekkönyvezhettek visszaigényelt területeket is, több ezer házat és lakást pedig a bérlőknek – legtöbbször a kommunista rendszer haszonélvezőinek – adtak el, mélyen a piaci ár alatt. A kárpótlás – ha egyáltalán megítélték – szintén a piaci ár alatt maradt, mert a román állam mindig ott nagylelkű, illetve ott spórol, ahol nem kell. Azaz spórolna, de rajtaveszt anyagilag és erkölcsileg is.
Aztán ez a nyekergő visszaszolgáltatási folyamat is leállt, és áll azóta is – gyakorlatilag 2014, a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítását és a visszaszolgáltatási bizottság tagjainak börtönbüntetését kimondó bírósági ítélet óta. Arról, hogy hány ügy maradt függőben, pontos adat nincs. Arról pedig, hogy mennyi oldódott meg, elég egyetlen példa: a hajdani szász turistaegylet, a Siebenbürgische Karpatenverein 60 menedékházzal rendelkezett, amiből egyetlenegyet kapott vissza (a Keresztényhavason levő Julius Römer-házat). Az elintézetlen magyar követeléseket, közösségi, egyházi, közbirtokossági, egyesületi és magánjavakat felsorolni sem lehet (iskolák, könyvtárak, értékes épületek, erdők, földek, kastélyok, lakóházak, gyárak, gépek és más ingóságok stb. sorsa rendezetlen még), és bár az RMDSZ-nek tavaly sikerült átvinnie a kárpótlások aktualizálására vonatkozó törvényt a parlamenten, a Ludovic Orban által vezetett, állítólag kommunistaellenes kormány egy sürgősségi rendelettel elnapolta az alkalmazását. Az a kormány, amelynek pénzügyminisztere, Florin Cîțu jelenlegi kormányfő folyamatosan a fölösleges kiadások lefaragása mellett száll síkra. Közben pedig csendben kifizetett 34 millió eurót. A restitúció olcsóbb lett volna. És sokkal helyesebb is.
Demeter J. Ildikó / Háromszék
