Az elszabadult ágyúgolyó
Sok ember számára nincs izgalmasabb téma, mint a titkosszolgálatok rejtett világa, amelynek könyvtárnyi irodalma és gazdag filmarchívuma van. Mindez valójában addig szórakoztató és érdekes, amíg az ember nem a saját bőrén érzi a titkos ügynökök érdeklődését. George Orwell 1984 című regénye némi ízelítőt nyújt abból a valóságból, amit a kommunista rendszerek lakói átéltek, de úgy tűnik, ennek öröksége ma is nyomasztja több kelet-európai ország, mindenekelőtt Románia hétköznapjait. A Román Hírszerző Szolgálat visszaélései körül felröppenő hírek ezt igazolják, mintegy bizonyosságként arra, hogy a legnagyobb hazai titkosszolgálat nem tudott szakítani kommunista múltjával. Ha emberállománya az elmúlt három évtizedben ki is cserélődött, a módszerek, a beidegződések, az egységes román nemzetállam elleni „magyar veszély” rémképe továbbra is élénken él a szervezet életében.
Persze nem kell naivan azt hinnünk, hogy a román titkosszolgálatok valamiféle világraszóló reformja előtt állunk, és a kormánypártok által beterjesztésre kerülő törvénytervezetek nyomán angyalokká válnak az emberek életében sokszor értelmetlenül turkáló, jól fizetett ügynökök. Magyar szempontból erre már csak azért sem számíthatunk, mert a Romániában egymással háborús viszonyban álló mindkét politikai erőcentrumnak az erdélyi magyarság a közös belső ellensége. Függetlenül a hátsó politikai szándékoktól, amelyek lehetővé tették, hogy a lehallgatási botrányok a nagy nyilvánosság elé kerüljenek, a mostani helyzet jótékony hatással van a közvélemény felrázására is. Lehet ugyan minimalizálni a titkosszolgálatok és az igazságszolgáltatás szoros összefonódását, de el kell gondolkozni azon, hogy a bűnözők gyorsabb hűvösre kerülésén túl ez milyen más következményekkel járhat a tisztes polgárok életére nézve. Mennyire lehet megbízni egy olyan ország államapparátusában, ahol nem lehet tudni, hogy egy adott döntést a szakemberként alkalmazott tisztviselő vagy az éppen mögötte álló, láthatatlan titkos ügynök és az őt fenntartó hálózata hoz meg?
Az unió tagországainak titkosszolgálatai között az egyik legnagyobb emberállománnyal rendelkező Román Hírszerző Szolgálat átvilágítása és tisztába tétele immár egyre több politikai szereplő számára létérdek. Nem az a kérdés, hogy egy országnak szüksége van-e jól működő és hatékony titkosszolgálatra, hanem az, hogy lehet-e hatékonyan ellenőrizni működésének törvényes keretét, amely kordában tarthatná az utóbbi évtizedben elszabadult és önjáróvá vált mamutszervezetet. A megfelelő ellenőrzés hiányában ugyanis a romániai társadalom egy újabb Szekuritátét támogat közpénzekből.
Makkay József / Erdélyi Napló
