Az igaznak emlékezete…
Pénteken az 1956-os szabadságharcra emlékeztek Érmihályfalván. Délután a helyi önkormányzat szervezésében először a Széchenyi téren álló Szabadság madara és az „érmihályfalvi csoport” emlékezetére állított alkotás előtt, a későbbiekben pedig a református gyülekezet által szervezett emlékünnepségen rótták le kegyeletüket az emlékezők.
A főtéri szoborparkban a megyei és a helyi elöljárók mellett Szólláth Tibor, a magyarországi Hajdúnánás városának polgármestere mondott ünnepi beszédet és koszorúzott, mely kisváros Érmihályfalva testvértelepülése is egyben.
Közreműködött a Veres László Zsolt Városi Kórus, a Csilinka Gyermekkórus és a GGG Irodalmi Stúdió.
Az emlékhelynél húsznál is több politikai és civilszervezet, hivatal, intézmény, valamint magánszemély helyezte el koszorúit és virágait.
Idetartozik az érmihályfalvi szervezőknek azon furcsa és érthetetlen hozzáállása, miszerint a Bihar megyei Jobbik-szimpatizánsok megnevezés alatt nem koszorúzhattak azok fiatalok, akik Magyarország második legnagyobb politikai pátját képviselték az eseményen.
Szintén pénteken, a kora esti órákban a tavaly állított Sass Kálmán emlékoszlop előtt gyülekeztek az emlékezők – zömében reformátusok –, akik az 1958 decemberében kivégzett mártírlelkész emléke előtt hajtottak fejet.
Az eseményen jelen volt Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Dr. Szilágyi Ferenc, a Partiumi Autonómia Tanács elnöke, Sass Kálmán mártírlelkész fia, Sass Huba és családja, valamint tiszteletüket tették a város elöljárói is.
A megemlékezést Balázsné Kiss Csilla lelkipásztor Pál apostolnak a rómabeliekhez írt leveléből vett idézettel indította. Az ige szavaival párhuzamot vont Sass Kálmán meghurcoltatásának, majd kivégzésének véres korszaka és a jelen idők politikájának megtorló eszközei között, mely eszközöket – mint mondta – magyar emberek használnak magyar emberek ellen, csupán azért, mert élni szeretnének a másképp gondolkodás alkotmányos jogával, az értékrendszer megválasztásának lehetőségével, illetve az Istenben vetett hitük gyakorolásával.
Kitért arra is, hogy az erdélyi magyarság életében elérkezett egy újabb vízválasztó időszak, amikor már újfent nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy egyes posztkommunista elöljárók és tisztségviselők öncélú és diktatórikus módon irtják az iskolákból, óvodákból a hit szellemét, személyes meggyőződésből és kisstílű bosszúvágyból eredendően, nem átalva eszközként használni, akár ártatlan gyermekeket is. Az ötvenes évek véres megtorlása, a meghurcoltak sorsának beteljesedése csaknem hatvan év távlatából is kiáltó szó maradt az Érmelléken. Az emlékoszlopon megörökített név pedig örökös figyelmeztetésként ível az időn át azzal a vitathatatlan ténnyel, hogy Isten nélkül semmi sem lehetséges. Isten maga a garancia minden embert próbáló korszak átvészelésére. Mert „az igaznak emlékezete áldott” – áll az obeliszken a Példabeszédekből vett idézet.
A megemlékezés folytatásaként Kovács Zoltán egyházközségi főgondnok mondta el Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét, majd Balázsné Kiss Csilla felolvasta Ravasz László (1882–1975) református püspök 1956. október 23-án kelt körlevelét. A Sass Kálmán által írt és ma is ismert, 1935-ben kiadott református kátéból Balázs Máté és Balázs Eszter olvasott fel részleteket.
Végezetül a jelenlévők koszorúkat és virágokat helyeztek el az emlékoszlop talapzatánál.
Vasárnap, a 11 órakor kezdődő istentisztelet után megkoszorúzzák a templom falán elhelyezett Sass Kálmán-emléktáblát, a templomkertben állított ’56-os emlékhelyet, valamint a Diakóniai Központ falán található Veronika testvér emléktábláját is, akit szintén 1956-ban hurcolt meg és börtönözött be a kommunista rezsim.
A vasárnapi események részleteire visszatérünk.
Sütő Éva
