Az önkormányzati uborkaföldtől az ipari lézernyomtatóig
Már bevett szokás, hogy az érmelléki településeken olyan polgármesteri ötletekre bólint rá a tanácsosi gárda, amelyet végig se gondolnak. Így esett az legutóbb Székelyhídon is, amikor úgymond profitorientáltan kezdték el hasznosítani a szociális munkások „felesleges” energiáját. Ami ez esetben azt jelentette, hogy valamivel több, mint egy hektár önkormányzati tulajdonban lévő szántóterületen intenzív uborkatermesztésbe fogott a városvezetőség – számolt be róla legutóbb az RMDSZ-es média.
Béres Csaba polgármester újabb kis mókája azonban igen sokba került a város költségvetésének, mivel a szépreményű foglalkoztatáshoz közel másfél ezer betonoszlopot kellett vásárolni, amelynek darabja 28 lejt kóstált. A további kellékek – huzalok, csepegtetőrendszer, a két öntözésre fúrt kút pedig csak tovább növelte a kiadásokat.
Villanyáram nem lévén a mezőn, az öntöző berendezést és a szortírozót benzinmotorral kellett üzemeltetni, ami szintén pénzbe került. Azonban a mintegy kétszáz szociálisan segélyezett család létszáma, akikre az uborkaidény hárult, egyik napról a másikra megfogyatkozott. Ugyanis az adóhátralékok, illetve a ki nem fizetett közüzemi számlák miatt megvonták tőlük a szociális juttatást.
Így aztán elmaradoztak az uborkaszezon reménységei, velük együtt a lendület is alább hagyott, hisz a végén már ott tartott a város, hogy fizetett napszámosokkal kellett menteni a menthetőt.
Ilyen előzményeket fejel meg egy közbeszerzési kimutatás, mely szerint 2014-ben 110 ezer lejt költött a városvezetőség zöldövezeti karbantartásra, ahelyett, hogy a segélyre jogosultakkal végeztette volna el a munkát.
Viszont a következő évben, azaz 2015-ben, ugyanabban közbeszerzési kimutatásban egy fitying sincs a két park és az árokpartok gondozására, holott tavaly is térdig ért a dudva a vasútállomás felé vezető járdaszéleken, egyéb közterületeken. Még a városházával átelleni oldalon is. A városközpont és a Petőfi Sándor Elméleti Líceum közötti lapos területen épített parkot, játszóteret pedig katángkóró, felmagzott tarackbúza, méteresre nőtt bogáncs és poshadt tócsák „díszítették”.
Ezeket az állapotokat a falvak lakói is nehezményezték, mondván, nem az uborkaföldön lenne a szociális munkások helye, amikor Székelyhídat és a hozzácsatolt öt települést felveri a gaz, ugyanakkor a zöldövezetek karbantartására hatalmas összegek vannak elkönyvelve.
Valószínűleg 2015-ben is ennyi lett volna a költség, csak „elfelejtették” feltüntetni. Mint ahogyan azt az üzemanyagra költött horribilis összeget is, amely 2014-ben 157 ezer lejre rúgott. Munkanapokra leosztva ez hozzávetőlegesen 630 lejt jelent, mely itt-ott 120 liter napi üzemanyagra elegendő. Azaz el lehetne vele utazni naponta akár Bukarestig meg vissza.
A 2015-ös közbeszerzési kimutatásban az üzemanyag vásárlás helyett viszont szerepel egy konzultáns cég bére, mely potom 7 ezer lejért „árulja el”, hol vegyen a városvezetőség üzemanyagot.
Az ominózus kimutatásban egyéb furcsaságok is vannak. Többek között a nem létező útjavítások, járdaöntések, a mintegy 150 millió lejjel (csak tavaly) felduzzasztott nagykágyai iskola-projekt, a 25 ezer lejes lézernyomtató (a legdrágább ipari nyomtató sem kerül 18–19 ezernél többe), a szintén 25 ezer lejes levéltári (archívum) polc, miegymás.
A többi fantom közbeszerzésre, amelyekre az adófizetők pénzét herdálták, alkalomadtán visszatérünk.
Sütő Éva
