Barangolások Váradon
Azt mondják, hogy mindent meg lehet szokni, még a sivárságot is. Hatványozottan igaz ez a városokra, utcákra, terekre! Mert amit látunk Nagyváradon, főleg az utolsó tíz évben, az nem más, mint az egykor ragyogónak álmodott, pezsgő kereskedőváros teljes elsivárosodása. És ezt nem lehet a „világjárványra” fogni! Igen, jól érted olvasó! Sivárrá lett a város majdnem minden utcája és tere. Ennyire kiürültnek soha nem látszott a más időkben forgalmas, pezsgő életű Fő utca meg a Zöldfa utca, még az átkosban sem, hiszen akkoriban nem lehettek üresen kongó üzlethelyiségek, újságpapírral beragasztott kirakatok!
Igaz, nem sok áru volt, de ami volt abból szakavatott kirakatrendezőink igyekeztek valamit kihozni, megmutatni a potenciális vevőknek. Ennyire igénytelen kirakatokkal még soha nem találkoztam ebben a városban! Mondjuk, boltok se nagyon vannak már, ami meg van, az meg igyekszik túlélni, vagyis nem a vitrin az elsődleges gondja a tulajnak! Tulajt mondtam, nem kereskedőt, hiszen az mára már ritkább madár lett, mint a mesebeli turulmadár! Pedig a vitrin a bolt lelke, a boltban pedig a „segéd úr”, meg a tenyerét dörzsölgető boltos! Ne érts félre, nem a bokát csattogtató alázatos, derékban elhajlott szatócsot keresem én, hanem azt, akitől megkérdezem, hogy van-e, ha meg nincs, mit ajánl jó szívvel helyette! Tudod, a portékára gondoltam! Persze, mondjad csak, hogy más szelek fújnak, nincs erre igény, meg nincs idejük a dolgozóknak, meg ki van rakva minden áru, stb! Hát nem és nem, mert olyan nem létezik, hogy Te, a vásárló ne igényelnéd a törődést a pénzedért! Ne mondd, hogy nem szeretnéd, hogy ha bemész egy boltba vásárolni, mondjuk egy pár cipőt, nem jókedvűen, a sikeres vásárlás örömével szeretnél kijönni a boltból!
Na de vissza a sivataghoz. Hiába van nyáron tele a két főutcája a városnak asztalokkal, ernyőkkel, eszegető, iszogató emberekkel, hiába vannak a körülményekhez képest szépen felújítva a gyönyörű házak, valami hiányzik ebből a városból. Valami, amit a ’80-as évek elején elloptak tőlünk, és már kevesen vagyunk ahhoz, hogy visszaszerezzük azt!
Farkas László, Nagyvárad
