Barázdából ki, bőrfotelbe be!
Szürke kis Érmellékünket még az ág is húzza. Néha elgondolkodom, hogy van az, hogy a tulipános pártnak ebben a régióban zömére csak inkompetens, öntelt, műveletlenségükre indokolatlanul büszke elöljárókra futja – tisztelet annak a kevés kivételnek, akiket nem lehet ebbe a kategóriába sorolni. Azokat a községi polgármestereket értem ez alatt, akik inkább gazdaemberek gyanánt, mint politikusként viselik településeik gondját, ha már kijelentkeztek a hétköznapi emberek sorából és felvállalták a közügyek intézését.
Nem szívesen említem, hogy a legújabb trend szerint mezei munkásokban, traktoristákban van a hivatalok jövője, mint ahogyan az a „szépemlékű” kommunista időkben járta, mert nem szeretném ezt a becsületes, tisztességes munkát lejáratni velük. A szántás-vetés, a föld gyümölcsének kisajtolása mindig is a nemzedékek megtartója volt ezen a tájon, vagyis azt szeretném ezzel sugallni, hogy mindenki maradjon annál, amihez ért, ne lépjen könnyelműen a politika cserzett mezejére, hogy hozzá nem értően közpénzekkel játszadozzon – tanácsi határozatok nélkül –, vagy azok utólagos megszavaztatásával, mert bizony sok példa volt erre az elmúlt években a községi és városi önkormányzatok háza táján.
Aztán a megyei képviseletek nem győzték elsimítani az effajta trutyi-mutyikat, buzgó buldózervásárlási ügyeket (szebb volt, mint a traktor) a közpénzellenőrző szervekkel.
Nos, ezeket mondanám azoknak a kedves pártkádereknek, akik ha hiányosságaikat vagy tehetetlenségüket pellengéren látják, mindjárt nyilvános fenyegetésekkel próbálják „elvenni az újságíró kedvét” a jövőbeni kritikus hangú írásoktól.
Nem egy barázdabillegető csicsergett már ilyen fenyegető hangnemben, hanem sokkal nagyobb madárkák is, aztán visszakotródtak mind az etetőhöz, szépen csendben.
Sütő Éva
