Beetetés algákkal
Az érmelléki kisfalvakban még vannak lócák a házak előtt. Az idősebb korosztályhoz tartozó falusi emberek azokon üldögélve szövik a szót.
Jól megnéznek maguknak, majd amikor megbizonyosodnak arról, hogy valóban nem vagyok falubeli, a világ legtermészetesebb hangján kérdezik, mi járatban arrafelé. Magyarázom is, hogy én hírlapíró vagyok, s ha már idevetődtem, hát szívesen beszélgetek az emberekkel, és közben fényképezem is ezt a nagy, csendes falusi idillt. S ha már így kiadtam magam, nyomban el is látnak tanácsokkal, mit is kéne megírni az újságban. Mert ugye itt van például a Józsi esete. Józsi a múlt héten halt meg agydaganatban és három árva maradt utána. Megetették algával – mondják, és sűrűn bólogatnak hozzá. Algával? – kérdezem. Azzal hát! Mivelhogy azt mondták neki, az majd beindítja a szervezet öngyógyítóját, vagy milyét. Így két évig etették vele jó pénzért, mint csodaszert. De Józsi csak nem volt jól, így beutaltatta magát a kórházba. Ott derült ki, hogy már későn. Nemsokára meg is hótt! – fűzi hozzá Pityu bácsi a sámliról, amolyan ízes érmelléki nyomatékkal, majd keserűen legyint hozzá.
Még sokáig vitatják Józsi esetét meg az utána maradt három „családot”, az özvegy sorsát, majd azzal bocsátanak el, hogy leélték a maguk hetven-nyolcvan esztendejét, de ilyen világot még sose értek meg.
S amint baktatok a bekötőúton a buszmegálló felé, azon jár az eszem, vajon hogyan tudnak elszámolni egyes szélhámosok, netán gyógyításra felesküdöttek a lelkiismeretükkel, akik százalékarányos nyereségvágyból mikroalgák fogyasztására buzdítják a halálos kórságban szenvedőket, azzal alapozva meg a mindenre jó csodagyógyszer garanciáját, hogy ezek beindítják a szervezet öngyógyító képességét.
A pénznek algaszaga sincs.
Sütő Éva
