Béremelés vagy elvándorlás?
Tavaly több mint százhúsz ezerrel, megközelítőleg egy Nagybánya méretű város lakosságával csökkent Románia népessége. Az ENSZ adatai szerint az ország 2007-es európai uniós csatlakozása óta 3,4 millió román állampolgár, a lakosság 17 százaléka hagyta el az országot bő egy évtized alatt.
Az elvándorlási arány dinamikáját vizsgálva világszinten egyedül Szíriában rosszabb az emigrációs helyzet a románnál. A kivándorlók többsége 25 és 45 év közötti, gyermekvállalási szempontból a legjobb korosztályba tartozó személy. Ennyi információ is bőven elég annak megállapításához, hogy Romániában nem az autópályák hiánya, az általánosan rossz infrastruktúra, a hiányos egészségügyi vagy oktatási rendszer vagy a korrupció jelenti a legnagyobb gondot, hanem a demográfiai válsághelyzet, a megállíthatatlannak tűnő elvándorlás.
Az emigráció első számú oka egy ideig a munkalehetőség hiánya volt, mára pedig egyértelműen az alacsony fizetés. Sokan dohognak sok mindenért idehaza, tudjuk jól. Egy igazi beszélgetés nem is indulhat panaszáradat nélkül. De azt, aki azt a cseppet sem könnyű döntést hozza, hogy hátrahagyja szülőföldjét, az országot, ahol családja, barátai élnek, alapvetően a jobb megélhetés vágya hajtja. Prózaian fogalmazva: magasabb fizetésért megy külföldre dolgozni. Így aztán szinte az emberiesség elleni bűn kategóriájába tartozik, ha a mindenkori bukaresti kormánynak nem az a mindent háttérbe szorító prioritása, hogy Romániában nőjenek a bérek.
A minden gazdasági alapot nélkülöző pénznyomtatásra való hivatkozás, amellyel most egyesek a minimálbér emelését bírálják, hiteltelen. Senki semmiféle konkrét érvvel nem tudja alátámasztani, hogy az Európai Unió egyik legdinamikusabban növekvő gazdasága miért ne biztosíthatná a magasabb fizetéseket. „Pénzügyi szakemberek” – akik mellesleg a béremelésben ellenérdekelt multinacionális cégeknek dolgoznak – válsággal riogatnak a tulajdonosaik szája íze szerint szerkesztett hírtelevíziós műsorokban, „üzleti körök” pedig a külföldi vállalatok távozását sejtetik.
Hamis, jól körülírható motivációból megfogalmazott vádak ezek, amelyek számos célt szolgálnak, de közük sincs a bérből és fizetésből élők millióinak érdekeihez. A költségvetési hiány vagy az infláció – az EU államaiban is természetesnek számító – átmeneti növekedése nem lehet indok a minimálbér-emelés ellen.
Magyarországon az elmúlt években felére csökkent az országból elvándorló orvosok száma, ami közvetlen összefüggésben áll a fizetésemelésekkel. A folyamat nálunk is hasonló lehet az egészségügyben történt bérnövekedések után. Szeptemberben összességében 13,1 százalékkal volt nagyobb a nettó átlagfizetés Romániában a tavalyi kilencedik hónaphoz mérten. A legnagyobb fizetéseket az információtechnológiai ágazatban jegyezték, ami akár azt is jelezheti, hogy az állami szférában történt emeléseknek pozitív hatásuk van a piaci alapon működő munkáltatókra is. Hurráoptimizmusra nincs ok, de a béremelés elleni önsorsrontó károgókat érdemes legalábbis erős fenntartásokkal kezelni.
Pataky István / Krónika
