Buborékok
Elment Prücsök az Óperencián túlra, és elvitte a szilvát is az ingében, amelyet a hátsóház padlásán láblógatva eszegettünk. Naponta kineveztük valaminek: hol töltött káposzta volt, hol sütemény.
Mikor évek múlva visszatért, nyakában parittya helyett aranylánccal, már égig értek a Morgó fái, s ott vertek gyökeret, hogy elereszthessék a földet.
Úgy látta Prücsök is, hogy itt már minden a fejetetejére állt. Még a madárfészkek is ott úsztak valahol a villanydrótokon túl, hogy a vásott kölykök el ne érhessék.
Ott állt hát Prücsök a szilvafák szűrte fényben, a térdre roggyant kerítés előtt, kezében egy bőrönd buborékkal. Lábaink már földig értek a padlásról, de együtt pukkasztgattuk szét őket.
Én még tudtam a titkokat a madárfészkekről, az akácfalábakon futó utak végét is ismertem, de Prücsök lépteitől már másképp visszhangzott a járda, s a kapu sem nézett utána, amint távozóban becsukta maga után.
Az új Prücskök azért jönnek vissza, hogy elvigyék a régieket.
Sütő Éva
Fohász a szigetekért (2000)
