Búcsú Szőcs Gézától
Nemzeti gyásznapunk után egyetlen nappal távozott az élők sorából a magyar szellemi élet egyik legkimagaslóbb alakja, Szőcs Géza költő, író, kormányfő-tanácsadó, az RMDSZ volt politikusa.
Szőcs Géza azon kevesek közé tartozott, akik a léleknyomorító, az egyén önbecsülését, tartását, gerincét megtörni igyekvő, orwelli ihletésű Ceaușescu-diktatúrában is vállalta a rendszerrel való szembeszegülést, nemcsak bátor hangú verseiben, de az Ellenpontok című szamizdat folyóirat szerkesztésével is, ami üldöztetést, megkínzatást, mellőztetést, majd végül külföldre kényszerítést hozott számára.
A rendszerváltozás után a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének hívására, feladva biztos budapesti egzisztenciáját, hazatért, hogy részt vegyen az erdélyi magyar közéletben. Az RMDSZ szenátoraként, főtitkáraként, majd alelnökeként azok egyike volt, akik kihasználni igyekeztek az 1990-ben megnyílt politikai mozgásteret, akik helyzetteremtésben, a szülőföldön való hosszú távú megmaradást szavatoló létkeret kialakításában, belső önrendelkezésben, háromszintű autonómiában gondolkodtak, s felvették a belső harcot a megvásároltakkal, a gyávákkal, a meghunyászkodókkal, a tájbasimulókkal szemben.
Ennek jegyében igyekezett elfogadtatni 1991-ben az RMDSZ kongresszusával a nemzetközi szinten kiemelkedő, szakmailag kifogástalan kisebbségi törvénytervezetét, amit a retrográd erők vakvágányra futtattak. 1992. október 25-én ennek jegyében támogatta az erdélyi magyarság autonómiaigényét egyértelműen és félremagyarázhatatlanul megfogalmazó Kolozsvári Nyilatkozatot.
Soha nem a pozíció motiválta, hanem a feladat. 1993-ban Domokos Gézával együtt ő is visszavonult, és az erdélyi lap- és könyvkiadás terén alkotott maradandót. Szellemi-politikai szövetségeseivel új életre hívta az 1942-ben megszűnt Magyar Kisebbség nemzetpolitikai szemlét, megalapította az Orient Express közéleti hetilapot, átvette a nehéz helyzetbe került Erdélyi Naplót és több más folyóiratot. Az Erdélyi Híradó budapesti irodáját egyfajta erdélyi magyar nagykövetségként működtette, míg az RMDSZ az MSZP-SZDSZ-kormánnyal karöltve el nem lehetetlenítette annak működését.
2003 decemberében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alakuló ülésén elvi éllel mondta ki, hogy eme nappal megszűnt az RMDSZ érdekképviseleti monopóliuma.
Közéleti írásai mindenkoron azt kutatták, hogy miként tud helytállni a magyarság a XX., majd XXI. század kihívásai közepette, miként tudjuk a nemzeti létesélyeinket optimalizálni. Jellemző, hogy a demográfia, a népszaporulat problémakörének fontosságára már 1995-ben rávilágított, amikor e kérdéskör feszegetőinek gúny és irónia volt az osztályrésze a fősodratú médiában.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöksége nemcsak bajtársat és szövetségest gyászol benne, hanem úgy véljük, hogy Szőcs Gézával az önálló magyar érdekeken alapuló Kárpát-medencei politika egyik legkövetkezetesebb, legnagyobb formátumú és legbátrabb képviselője szállt a sírba.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöksége nevében:
Tőkés László
