Bűnösök közt cinkos, aki néma
Több mint egy hete várjuk, hogy végre tisztázódjék, miként fordulhatott az elő, hogy a bukaresti parlament teljes magyar szenátori frakciója nemmel szavazott arra a törvénytervezetre, amely megtiltja, hogy az ország bármely iskolájában tanítható legyen az úgynevezett genderelmélet. Ennek lényege – amennyiben az konzervatív ember számára egyáltalán definiálható – hogy az egyén élete bármely szakaszában szabadon választhatja meg nemét, mely nem csupán férfi és nő lehet, hanem a kreált áltudomány jelen állása szerint több mint kilencven féle. Jellemző, hogy a magyar szenátorok mellett egyként és egyedül az USR frakciója szavazott a törvénytervezet ellen.
Magát a törvénytervezetet már csak azért is érdemes pontosan ismerni, mert azt a súlyosan magyarellenes Basescu-féle PMP terjesztette be. Szövege rövid, és világos, eszerint az ország valamennyi iskolájában a következőket tiltja:
- azon tevékenységeket, amelyek áthágják a moralitás szabályait;
- azon tevékenységeket, amelyek veszélyeztetik a gyermekek, a fiatalok, valamint az oktatói személyzet, kiegészítő oktatói személyzet és a nem oktatói személyzet testi és szellemi épségét és egészségét;
- a politikai természetű tevékenységeket;
- a vallási térítést;
- azon tevékenységeket, amelyek a nemi identitás elméletét vagy álláspontját terjesztik, abban az értelemben, hogy a nem a biológiai nemtől független fogalom és, hogy a kettő nem minden esetben azonos.
Felmerül tehát a kérdés, hogy a fentiek közül melyik iskolai tevékenység tiltásával nem értenek egyet a magyar szenátorok?
Sajnálatos módon szenátoraink itthon, Bihar megyében sem adtak tájékoztatást a szégyenletes szavazásról, pedig ahhoz szoktunk hozzá, hogy tevékenységük valamennyi apró, értékes, vagy értéktelen bolhányi eredményét hegynyi elefánttá nagyítva kürtölik ki. Különösen az érthetetlen, hogy a sajtóban számos írásban a velejéig liberális pártjának véznácska kereszténydemokrata vonalát reklámozó Derzsi Ákos szenátor hogyan vállalhat közösséget a genderharcosokkal?
A szeniorjaik bocsánatkérése vagy magyarázata helyett az eset kapcsán egyedül a tulipános párt ifjúsági szervezetei szólaltak meg egy „Kiállunk az oktatás szabadsága mellett!” címmel kiadott közleményben. Ebben a Magyar Ifjúsági Értekezlet, a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége, az Országos Magyar Diákszövetség és a Romániai Magyar Doktorandusok és Fiatal Kutatók Szövetsége ifjú politikusai az egyetemi autonómiát, a tanulás és az oktatás szabadságát féltve „világszinten elfogadott teóriának” nevezik a több mint kilencven nem létezését hirdető áltudományt. A közleményben az erdélyi balliberális oldal politikai utánpótlásának hangadói elborzadnak, tiltakoznak és elhatárolódnak. Mintha csak budapesti társaikat hallanánk. Szomorú, hogy a nagyobbik ifjúsági szervezet vezetésében bihariak is szép számmal vannak, többek között Horváth Béla szalacsi polgármester is. Ezek fényében az is értelmet nyer, hogy miért is tartott a közelmúltban meghívásukra előadást Erdélyben anyaországi elvbarátaik képviseletében a Momentum elnöke, Fekete-Győr András.
Korunk újabb szélsőséges és kizárólagosságra törekvő eszmének, a liberalizmus térhódításának a kártételeit szenvedi el. Hívei a toleranciára és a nyitottságra hivatkozva olyan totalitárius rendszer kiépítésén dolgoznak, mely nem tűri az ellenvéleményeket, kiközösítéssel, megbélyegzéssel és ellehetetlenítéssel fenyeget mindenkit, aki nem hajlandó elfogadni és alárendelni magát az új tanoknak. Legfontosabb tételeik a teremtő akarat, az Isten tagadása, a család, a nemzeti hagyományok felülírásának szükségessége és olyan természeti törvényszerűségek tagadása, mint hogy az emberi faj kizárólag férfiakból és nőkből áll, illetve, hogy ki melyik csoportba tartozik, eldől már fogantatásunk pillanatában.
A nyugati világ erkölcsi és szellemi válságának első számú oka a fundamentalizálódó euro-atlanti liberalizmus. Működésük eredményét a híradásokban nap mint nap látható lángokba borított utcák képei, ledöntött szobrok és emberi mivoltukból kivetkőzött, teljes identitástévesztésben vegetáló emberi roncsok sokasága mutatja. A liberalizmus terjedésében érdekelt erők, a kommunizmus mintájára az „új ember” megalkotásán dolgoznak. Eszerint olyan társadalomban kellene élnünk, amelynek legmagasabb szervezési szintje az egyéné, akinek sem nyelvi, sem nemzeti, sem nemi identitása nincsen, olyan személyek sokasága, akiket nem köt sem a szülőföld iránti ragaszkodás, sem egyéb érték, így akár egy kicsit is jobban fizető munkahely kedvéért bármikor települést és országot váltanak, mert létezésük egyetlen értelme a fogyasztás.
E borzalmas eszme egyik alappillére a genderelmélet. A genderharcosok mára elérték, hogy egyes nyugati országokban kötelező iskolai tananyag lett teljes őrületük, sőt, azoktól a szülőktől, akik a hagyományos nemi identitásra nevelik gyermekeiket, szélsőséges esetben a gyámhatóság el is veheti gyermekeiket. Emiatt is világos, hogy a nyugati országok többségében a szabadság nevében zajlik a szabadosság terrorisztikus diktatúra építése.
Ugyanakkor az értékmentes fogyasztói társadalom kiépítését erőltető erők Közép-Kelet Európa országaiban is csatasorba állították embereiket, egyazon módszer szerint, ahogyan azt a kontinens nyugati felében tették néhány évtizeddel korábban. Tetszetős médiacsomagolásban, emberjogi harcosoknak álcázva nálunk is színre léptek azok a „civilek” és politikusok, akik váltakozó intenzitás mellett, de folyamatosan adagolják számunkra is az „új ember” és vele az új világrend divatos dogmáit. Korunk liberalizmusa nem egyéb, mint a XXI. század igényei szerint újracsomagolt kommunizmus, melyet képviselőik szemérmetlen módon és büszkén fel is vállalnak. Míg a csőcselék sorra dönti le a nyugati civilizáció nagyjainak szobrait, a mindennapi kommunizmust nem ismerő nyugaton a tömeggyilkos Leninnek szobrot állítanak.
Ezzel együtt a keleti blokk és különösen Románia sok évtizedes fejlődésbeli hátránya legalább egy fontos előnnyel jár, jelesül azzal, hogy még mielőtt nálunk is tombolásnak indulna a nyugati típusú totális társadalmi dekonstrukció, látva példájukat, eldönthetjük, akarunk-e mi magunk is abba az irányba indulni. Ezt láthattuk akkor is, amikor a közelmúltban a hagyományos családról kezdeményezett népszavazás alkalmával a helyzet azonos oldalra sodorta történelmi magyar egyházainkat és a román ortodox egyházat.
Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy amely kettős beszéd és mérce jellemzi a román politikusok nemzetközi terepen kisebbségbarát, itthon szélsőségesen magyarellenes gyakorlatát, azon kettős beszéd a sajátja a liberalizmus tanai iránt. Ezzel szemben az erdélyi magyar nemzeti tábor tagjai számára marad a nyugati világban lassan üldöztetést hozó szilárd hitvallás: magyarok vagyunk, hiszünk Istenben, szeretjük a szülőföldünket, ahol a legfőbb érték a család, melyet egy férfi és egy nő Isten színe előtt tett fogadalma szentesít, ahol a legfőbb érték a gyermek, és ahol az ember megváltoztathatatlanul vagy férfinak, vagy nőnek születik.
Csomortányi István, elnök
Erdélyi Magyar Néppárt
