Cigányosodás az Érmelléken, avagy a szavazóbázis becsülete

Nos, vegyük csak példaként a Bihar megyei Székelyhídat: 2002-ben a kisváros összlakossága a hozzá tartozó másik öt településsel jóval meghaladta 12 ezret, amelyből 9 ezer magyar, 895 román és 2500 cigány volt. Hivatalosan.

A 2011-es népszámlálás első adatai szerint az érmelléki település és beosztott falvai (Érköbölkút, Hegyközszentmiklós, Érolaszi, Csokaly, Nagykágya) 11 091 lakost számláltak, közülük 8 584 volt magyar. Sokáig ki sem tértek a cigányokra, akikről már köztudott volt, hogy az összekapcsolt település népességének több mint egyharmadát képezik. Akárhogyan is nézzük, a cigányság aránya még sosem mutatott csökkenő tendenciát az ország egyetlen településén sem. Sőt, Romániában 1977 óta szinte megháromszorozódott a számuk. 2011-ben 621.573-an vallották magukat romának Romániában, de egyes becslések szerint két-három, mások szerint négy-öt millióan vannak, a legtöbbjük az ország déli fertályán és a fővárosban él.

Biharban a legutóbbi népszámlálási adatok szerint alig több mint 30 ezer cigány él, ami az összlakosságnak csak az 5 százaléka. Az adat persze nem reális, ennél sokkal többen lehetnek, mert rendszerint románnak vagy magyarnak írják be őket.

A kolozsvári kisebbségkutató intézet szociológusa, Kiss Tamás ugyanakkor fontos „nemzeti érdeknek” tartja, hogy a magyar közösségbe integrálják a magyar identitástudattal rendelkező erdélyi cigányság csoportjait. Ezzel párhuzamosan az Európa Tanács emberi jogi biztosai nem győzik hangoztatni, hogy Romániának fel kell hagynia a cigányellenességgel, mi több, átfogó intézkedéseket kell hoznia a cigányokat sújtó hátrányos megkülönböztetés visszaszorítására.

Érdekes, mennyien megmozdulnak Európa-szerte, ha a cigányok otthontartásáról vagy felzárkóztatásáról esik szó. Hogy maholnap kikopik a magyar a saját életteréből, senkit sem érdekel, senkinek nem szúr szemet. Mint tudjuk, a magyar szocialisták a szavazatpótlást a kínai bevándorlóktól várták, akik a kikopó félben lévő őshonos magyarokkal hasonló jogokhoz jutottak volna. Erdélyben, a Partiumban, illetve ezen belül az Érmelléken a cigányok száma úgy nő, ahogy a magyaroké csökken. 1977 óta az előbbiek száma majdnem megháromszorozódott, míg a magyaroké 2011-re egyharmaddal csökkent. 1977-ben még 1,71 millió magyart tartottak számon egész Romániában, 2011-ben már csak 1,23 milliót.

Székelyhíd tehát és a hozzátartozó falvak egyharmada cigány népességű. A szintén érmelléki Asszonyvásárán, Érbogyoszlóban és Érselénden pedig lassan kiszorítják a magyar lakosságot. Az ilyen települések lajstroma sokkal hosszabb. A rohamos fogyást többek között a bogyoszlói adatok példázzák leginkább: a legutóbb kapott születési és halálozási mérleg szerint tizenhét újszülöttből tizennégy cigány és három magyar, míg huszonhat elhalálozottból kettő roma, huszonnégy magyar. A néhány évtizeddel ezelőtti színtiszta magyar Asszonyvásárán 2002-ben hatvan-negyven százalékos volt a lakossági arány – még a magyarok javára. 2015-re ez megfordult.

Visszatérve Székelyhídra, ez év júniusában cigányügyi konferenciát tartottak Minőség és másság címmel, amelyen magyarországi és Bihar megyei – főleg érmelléki és Berettyó-menti – intézmények sorakoztatták fel képviselőiket megvitatni a cigánykérdést. Ott derült ki, hogy a házigazda szerepét betöltő Székelyhíd elemi oktatásában a diákoknak már 53 százaléka cigány!. Ugyanakkor feltevődött a kardinális kérdés – persze csak egymás között és halkan –, hogy vajon ennek tükrében kiket kell „integrálni” és hova?