Címkézzük fel a romos magántulajdont és meg van oldva a városkép
Az elmúlt évtizedekben a restitúciós törvény hozadékaként sok olyan épület cserélt gazdát, amelyekkel utólag a tulajdonosok nem tudtak mit kezdeni. A leszármazottak vagy az újdonsült gazdák nem álltak úgy anyagilag, hogy kúriákat, kastélyokat újíthassanak fel, tartsanak fenn, ugyanakkor eladni sem tudták őket, mert ugyan ki venne manapság egy Isten háta mögötti helyen egy ódon, lerobbant salétromos monstrumot, amelynek felújítására, értékének akár többszörösét is rá kellene költeni. Az adójukról nem is beszélve.
Ezeket csak befektetők, turizmusban utazók vásárolják meg, ám a tapasztalatok azt mutatják, legtöbbször mégis a régi-új gazdáik nyakán maradnak, amelynek eredményeképpen hamarosan az enyészet útjára lépnek. Sajnos a tapasztalat az Érmelléken is azt bizonyítja, hogy sok az ebek harmincadjára hagyott régi ingatlan. A bennük működő intézményeket a tulajdonosok az utcára tették, a megüresedett kúriákat, kastélyokat pedig elhanyagolták, nem tudták karban tartani. Azok, amelyekre a román állam egyáltalán nem költött, hamar megadták magukat, mások csövesek, hajléktalanok menedékévé váltak.
Az ilyesfajta épületek rohamos állagromlása persze az illető település arculatát is rontják, ám eddig az önkormányzatoknak semmilyen eszköz nem állt rendelkezésükre, hogy kötelezzék a leszármazottakat, illetve az új tulajdonosokat az épületek karbantartására. 2017-től azonban a pénzügyminisztérium jóváhagyásával akár többszörös adót is kivethetnek az elhanyagolt vagy romos állapotban leledző ingatlanokra.
Érmihályfalva központjában is akadnak hasonló épületek, amelyek évek óta rontják a városképet. Erre a sorsra jutott a Bernáth-Bujanovics-kastély is, amelyben pár évvel ezelőtt még közkórház működött. Vagy említhetnénk az évekkel ezelőtt visszaperelt egykori RMDSZ-székházat a Forradalom útján, amelyet izraeli tulajdonosa addig hagyott parlagon, míg a tetőzete is teljességgel beomlott.
A főutcán ott a régi Cozac-ház is, mely impozáns ingatlan új tulajdonosa szeme láttára adta meg magát az enyészetnek. Azonban lehet pozitív példával is szolgálni: a Köztársaság / Republicii utcán a visszaperelt Csiha-ház szinte romjaiból épült újjá, minden építészeti formáját megtartva.
A Romániai Municípiumok Egyesülete már 2014 óta kéri a szaktárcát, hogy valamilyen módon tegye lehetővé az elhanyagolt ingatlanokra kiszabott adóterhek növelését. A 2017 január elsejétől lehetőséget kapott minden önkormányzat a megszületett törvény alkalmazására nemcsak a restitúciós perek eredményeként visszakapott ingatlanokra vonatkozva, de egyéb szerzett, elhanyagolt romos állapotban leledző épületekre is.
Arad városának önkormányzata 500 százalékos adót vetett ki január elsejétől az elhanyagolt romos épületek tulajdonosaira, amelyekből az első felmérések szerint is legalább 200 van. Kolozsvár és Temesvár is él a törvény adta lehetőséggel.
Érmihályfalván tavaly óta „felcímkézik” azokat az ingatlanokat, amelyek nem képezik a város tulajdonát, ezzel le van tudva számos romhalmaz látványa, amely a város bejáratát és a főutcáját „díszíti”. Bezzeg tavalyelőtt (nem állítom, hogy nem jogos a felszólítás) a gondozatlan porták gazdáinak kiküldték a felszólítást, hogy tessék karbantartani az utcafrontot, mert büntetés lehet a vége. Vagy lenyírja az önkormányzati alkalmazott a dudvát és kiszámlázzák a gazdára. Míg a városképet rontó parlagon hagyott kísértetházak megússzák egy felirattal…
Sütő Éva
