Csak!
Azt mondják, a negatív reklám is reklám, így nem írom ki a nevét a húsforgalmazó cégnek, sem a termékeinek helyet biztosító üzlethálózatnak, ami útba esik jövet-menet mind a mihályfalvi cipőgyári munkásoknak, mind a Nagyvárad–Szatmárnémeti útvonalon haladó kocsiforgalomnak. Ugyanakkor sokan megfordulnak itt a város más negyedeiből is.
Meghánytam-vetettem magamban, pazaroljam-e az esetre az időmet vagy sem, hisz úgyis bele vagyunk már fásulva a sok nyegleségbe, szemtelenségbe, pofátlanságba, így többnyire nem is reagálunk már az effajta pimaszságokra, legfeljebb legyintünk és tovább megyünk.
Végül mégis úgy döntöttem, idevetek pár sort arról a január 3-i, péntek dél körüli esetről, ami igencsak kiverte nálam a biztosítékot. Történt ugyanis, hogy a húsrészleg elrácsozott területén belül jövő-menő alkalmazottra rákérdezett az egyik vevő, hogy zárva vannak-e? Várva gondolom némi felvilágosításra, hogy érdemes-e várni, vagy menjen tovább. Mire jött a nyegle kioktató válasz, hogy „nem látszik?” S mivel minden más részleg rendesen üzemelt a multiban, a nagybetűs vevő még megkockáztatott egy kérdést: miért?
Erre jött a mindent „megmagyarázó”, minden vitát lezáró, amolyan anyádba küldő válasz, hogy „csak!”
Szóval ilyenkor szokott felforrni az ember agya, ha még nem tört bele az effajta egetverő pofátlanságba, és előordítja a főnököt, bemutatkozik neki, hogy helló, én vagyok a vevő, akinek a pénzén éltek, ismertek?
De a vásárló – akinek a pénztárcájából él az említett némber is – csak legyintett és elvitte a pénzét a legközelebbi húskereskedőhöz.
Maga a cég, amit a „Csak!” nevű perszóna nap, mint nap lejárat, nem utolsó márka a román húspiacon. Csodálom, hogy megtűr ilyen arcátlanságot a háza táján.
Míg rágódtam a dolgon és próbáltam kideríteni, kivel is volt dolga a nagybetűs vásárlónak, megtudtam, nem az első eset ez a pofátlan hangnem a húsos pultnál. Hosszútávon meg is lesz az „eredménye”.
(fotó: illusztráció)
S. É.
