Csókaljból Csokaly, avagy a romos kúriák faluja, ahol nem történik semmi
Történelme során a falu előbb a Zólyomiaké, majd a Makó család tulajdona volt. A 19. század elejére már több birtokosát is számon tartják a krónikák, köztük a Béldy, a Fényes, a Sulyok családokat. A hely legismertebb szülöttje a földrajztudós Fényes Elek (1807–1876), akit a magyar statisztika atyjának tartanak. De Csokalyon élt Irinyi István is, a híres Irinyiek (Irinyi János, a gyufa feltalálója, valamint Irinyi József, jogász, író politikus, az 1848-as Mit kíván a magyar nemzet tizenkét pontjának megfogalmazója) egyik ágából ideszakadt nemes ember, bár a csokalyi temetőben nem találni Irinyi-sírt. Egykori kúriájuk helye sem ismeretes, de lakhelyükre vonatkozóan utal egy feljegyzés, miszerint, Irinyi Bálint felesége Tarcsi Mária 1867. december 19-én Csokalyon, a 194. szám alatti házban szenderült öröklétre.
A lepusztult Fényes-kúriának csak néhány árkádját sikerült megmenteni, a portán pedig felállították a híresség mellszobrát is, amelyet a Magyarországon élő székelyhídi születésű Mihály Gábor szobrászművész alkotott.
A legendák szerint a Fényes család egyik nyalka férfiúja kivívta egyszer egy főúri család aggszűzének szerelmét, aki egyetlen csókért cserében megajándékozta a híres szépembert ezzel a jó földekben gazdag Ér-parti faluval. Ezért lett a neve egykoron Csókalj.
E szép történethez, legendához viszont méltó jelen is dukálna, ám a mai Csokalyon a szebb jövő még várat magára. Bár eddig két alpolgármestert is adott Székelyhídnak, illetve az utóbbihoz hozzácsatolt többi településnek: Vasadi Józsefet – két megbízatással – és a mostani Csuka Józsefet is, aki már a sokadik mandátumát tölti, ám a hatalom és döntés minden eszközét magához kaparintó Béres Csaba polgármesterrel szemben semmi esélye, hogy akár egyszer is a tettek mezejére lépjen. Ehhez hozzá tartozik az a szomorú tény is, miszerint a közigazgatási központ költségvetése mindannyiszor szegénynek bizonyul, valahányszor szóba jönnek a csatolt falvak – Nagykágya, Hegyközszentmiklós, Érköbölkút, Érolaszi, Csokaly. Annak ellenére, hogy ezek lakóinak szavazata ültette mindannyiszor vezetői székbe a mindenkori basáskodó kisisteneket. A valóság azonban ettől sokkal szomorúbb, hisz Székelyhíd még a maga nyomorúságával sem képes megbirkózni.
Márciusban turisztikai településsé nyilvánította a kormány a Bihar megyei Nagyszalontát és Székelyhidat – jelentette be akkor Cseke Attila közigazgatási miniszter. A javaslatot a Fejlesztési, Közigazgatási és Közmunkálatokért felelős szaktárca terjesztette a kormány elé. A fent említett települések fejlesztéséhez vezet a döntés, mivel finanszírozásra pályázhatnak azokból a forrásokból is, amelyeket a turisztikai látványosságok számára különítettek el. Székelyhíd esetében mind az öt hozzátartozó településre is érvényes.
A lehetőség értékesítése még a jövő titka. Annál is inkább, mivel Csokaly is a tervek látószögében van a maga romos vagy már nem létező kúriáival, kiaknázatlan termálvizével. Béres Csaba elképzeléseire hamarosan visszatérünk a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorban adott interjúja kapcsán.
Sütő Éva
(Főoldalon: A Fényes-kúria a kilencvenes években. Borbély Gábor dokumentumgyűjteményéből.)
