Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Szövetség ügyvezető elnökének ünnepi beszéde Nagyváradon, 2024 március 15-én.
Tisztelt Nagyváradiak!
Hitünk alapja a felebaráti szeretet és a felebaráti szeretet nem ismer kivételezést, vagy szeretjük felebarátainkat kivétel nélkül, vagy igen nehéz elmondani magunkról azt, hogy keresztény emberek vagyunk. A magyarság önazonosságának alapja a szabadság. Az, hogy amióta magyar ember él ezen a földön, mindig is harcolt a szabadságáért. A szabadságra ugyanaz érvényes, mint a szeretetre. Nem kivételez.
Nehéz azt mondani magunkról, hogy szabad emberek vagyunk, ha csak félig vagyunk, szabadok, vagy ha más szabadságát el akarjuk venni. Ezért úgy érzem, hogy identitásunk e két meghatározó eleme egymástól elválaszthatatlan és szorosan összetartozik, és amikor szabadságukról beszélünk, akkor sajnos meg kell állapítanunk azt, hogy lassan nem marad olyan égtája ennek a világnak, ahonnan neve veszélyeztetné valami, az erdélyi magyarság, a Kárpát medencei magyarság szabadságát. Ha keleti irányba nézünk több mint ezer éve megszokhattuk, hogy sok jóra nem számíthatunk. Ha nyugati irányba nézünk, meg kell állapítanunk az elmúlt három és fél évtized tapasztalatai alapján, hogy sajnos azoknak volt igazuk, akik pesszimisták voltak, mert az úgynevezett fejlett Nyugat a keleti blokk országaiban nem a szabadság övezetének kiterjesztésének lehetőségét látta, hanem elsősorban új piacokat és olcsó munkaerőt. Még ezzel a gondolattal csak-csak megbarátkoznak valahogy, de ma nyugati irányból a szabadságunkat olyan súlyos eszmék fenyegetik, amelyekkel korábban nem találkoztunk. Fenyegeti a szabadságunkat a gender ideológia. Fenyegeti az az őrület, amely rá akar bennünket venni, hogy feltétel nélkül fogadjuk el azt, hogy a jövőben majd megszámlálhatatlanul és feltétel nélkül kell befogadnunk idegen kontinensekről származó, a megélhetés, a jobb megélhetés érdekében Európába özönlő tömegeket. Miközben pedig az őshonos nemzeti kisebbségekért ez az Európai Unió ezek a nyugati országok a fülük botját sem mozdítják.
A helyzet nem jobb ha Bukarest irányába tekintünk, hiszen csak egy korábban zajlott esetet idézek ide, amikor Szatmárnémetiben, tehát nem máshol, hanem egy az egyik legfontosabb partiumi magyar városunkban Szatmárnémetiben mondta azt a bukaresti kormány feje, hogy nyugodjon le itt mindenki, hiszen mi, magyar etnikumú, románok vagyunk. Jól jellemzi és jól tükrözi egyébként azt, hogy Bukarest hogyan gondolkodik az erdélyi magyarok szabadságáról, amikor még azt is meg akarják mondani nekünk, hogy mi hogyan határozzuk meg önmagunkat. Innen üzenjük azoknak a bukaresti politikusoknak, akik nem tanultak semmit az erdélyi, román-magyar -német együttélés tanulságait nem tudják magukévá tenni, hogy mi nem vagyunk magyar etnikumú románok. Mi az egységes és oszthatatlan magyar nemzet elégedett elidegeníthetetlen része vagyunk. Azok voltunk mindig, azok vagyunk és azok is fogunk maradni. És ez tökéletesen összefér azzal, hogy ennek az országnak törvénytisztelő hasznos alkotó polgárai vagyunk, akik mindent megteszünk azért, hogy a közös szekér mozduljon előre. Ugyanakkor Székelyfölddel kapcsolatban is elhangzott részéről, egy igen érdekes kijelentés, miszerint Székelyföld nem létezik. Aki azt állítja, hogy a Székelyföld nem létezik, az Erdély történelmét tagadja, és aki Erdély történelmét tagadja, az a mi létezésünket is tagadja. Azzal pedig nekünk közös ügyünk nem sok lehet. Hiszen Székelyföld létezett, létezik és létezni is fog, ahogyan létezünk Bukovina, Olténia és dobrudzsa. Éljenek a régiók.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy kevés szó esik olyan szabadságjogainkról, amelyekkel az elmúlt három és fél évtized továbbra is adósunk, mint a szabad oktatás választás. A román állam által a mi adónkból finanszírozott magyar egyetemi híján az oktatás jogai nem teljesek, ez a szabadságuk csak részleges. A közigazgatási nyelvhasználati jogaink részlegesek. Ahogyan a jelképhasználati jogaink is igen korlátozottak. Feladat van még tehát bőven. És hogyha közelebb jövünk Nagyváradhoz a szülőföldünkön, bizony Erdély és Partium földjén magyar- magyar viszonylatban sem egyszerű a helyzet. Szomorúan és keserűen kell megállapítanunk azt, hogy nem elég nekünk a külső és országon belüli küzdelem, zajlik egy magyar magyar küzdelem is. Tisztségemről adódóan nagyon sokat járom az országot. Hetente akár több tucat településre is eljutok és, felelősségem teljes tudatában tudom azt állítani, hogy nagyon sok olyan község, település van Erdélyben, ahol a magyarok félnek a saját véleményüket szabadon kimondani, félnek a saját magyar elöljárókkal kapcsolatban kritikát megfogalmazni, még akkor is, hogyha ez teljességgel megalapozott. Igenis létezik olyan félelem ma Erdélyben, amelyet magyar elöljárók gerjesztenek, tartanak fenn egyszerű magyar emberekben.
Bibó István mondta, hogy a szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem. Ez azt jelenti, hogyha nekünk félnünk kell, nem élünk szabadságban 2024-ben Erdélyben, magyar többségű településeken. Jobban járnak e közösségeink, hogyh a külső diktatúrát belső diktatúrára cseréljük fel? Ez a nagy kérdés. Valójában a kettő között szinte semmilyen különbség nincsen. És milyen lélekkel állíthatja magáról valaki azt, hogy a közös jóért, a magyar ügyért harcol, ha egyébként otthon a saját körülményei között a megfélemlítés, és az erő politikáját alkalmazza?
Tisztelt hölgyeim és uraim!
Az egység, a nemzeti egység nem jelent egypártrendszert. Az egyik legfontosabb 1989 után kivívott szabadságjogunk a politikai pluralizmus joga. Hogyha úgy érezzük, hogy valami a környezetünkben nem működik jól, vagy választott vezetőnk nem alkalmas, akkor legyen hozzá lehetőségünk jogunk, hogy ezt elmondjuk szabadon mondjuk el. félelem nélkül mondjuk el és ősszeszervezőfjünk arra, hogy ezen változtassunk. Erről szól a demokrácia. Aki az erdélyi magyar politikai pluralizmust tagadja, vagy rossz fényben tünteti fel az valójában az egyik legfontosabb szabadságjogokat támadja. El lehet dönteni, hogy milyen okból teheti ezt. Egy nagyon szomorú tapasztalatomat kell megint megosztanom. Tegnap számoltak be nekem arról, hogy az egyik újságban azt nyilatkozta, hogy bihari magyar politikus, hogy mi ezt azokra értettem, akik ma itt vagyunk és együtt ünnepelünk, mi azért ünnepelünk külön, mert nem akarunk a magyarokkal együtt ünnepelni. Az már a vég kezdete amikor felebarátunkról magyar nemzettestvérünkről azt állítjuk, hogy az nem magyar, csupán azért, mert politikailag más a véleménye. Ha itt tartunk, akkor nagy baj van.
Ha valaki azt gondolja, hogy az Erdélyi Magyar Szövetséget és ezt a politikai közösséget azért hoztuk létre, és azért bővítjük, fejlesztjük nap nap után, mert nekünk nem volt jobb dolgunk, vagy ne adj Isten azért, mert külső szándék vezérel bennünket, illetve külső szándéknak engedelmeskedve végezzük a munkánkat, az a lényegről feledkezik meg. Az elmúlt harmincöt év után, ha mérleget vonunk, azt hiszem, hogy nem kell sokat érvelnem amellett, hogy a baj a fejünk búbján túl ért már. Olyan közösség tagjai vagyunk, amelyik harminc év alatt a lélekszámának a 40 százalékát veszítette el. Olyan közösség tagjai vagyunk, amely az 1989-brn kitűzött nagy célokból szinte semmit nem tudott teljes egészében elérni, miközben eltűnik a szülőföldjéről. És olyan közösség vagyunk, amelynek számos tagja félelemben él. Azért tesszük, amit teszünk, és azért van szükség alternatívára, hogy Bihar megyénél maradjak, mert sajnos Bihar megyében ma is van olyan magyar polgármester aki a Securitatenak a saját presbiter társáról jelentett 1989 előtt, vagy olyan magyar elöljáró, aki a saját egyházának nem szolgáltatja vissza a jogosan őt megillető egykori vagyonát. Magyar a magyarral teszi ezt. A szívnek meg kell szakadni. S azért kezdtem a szeretettel, és azért állítottam párba a szeretetet a szabadsággal, mert erre az állapotunkra a megoldás, a szeretet. Csordultig van a szívünk szeretettel, amikor Nagyváradra gondolunk, amikor itt a Körös-parti épített örökségünkre gondolunk, amikor magyar testvéreinkre, és édes magyar nyelvünkre gondolunk. És ezt a szeretetet kell használnunk arra, hogy azt a megosztottságot, amely önérdekek, politikai érdekek mentén létezik, át tudjuk hidalni.
Mi Nagyváradon ha idén sikert akarunk elérni, a szeretet jegyében kell egységet teremtenünk, arról kell meggyőznünk mindenkit, minden politikai döntéshozót, hogy egységre van szükség. Kiváló a jelszó ami itt a hátam mögött, ezen a politikai reklámon olvasható magam is egyetértek vele. Győzzenek a magyarok. És emellé oda kell tennünk még egy jelszót, és az a jelszó pedig az, hogy legyen magyar egység,. Azt kérem, hogy legyen magyar egység, tegyük félre a politikai és önös érdekeket és tudjunk együtt dolgozni azért, hogy kimozduljunk abból a lehetetlen állapotból, amiben vagyunk. Éppen ezért egy felhívással fordulok önökhöz, hogy győzzünk meg mindenkit arról, hogy kell a magyar egység, és ez nem egypártrendszert jelent, hanem a politikai szervezeteinek az egyenrangú együttműködését, tisztességes becsületes együttműködését.
Arra kérek mindenkit, aki ebben a munkában segíteni akar, hogy jövő vasárnap – ha jól számolom ez március 24,– ez ugyan virágvasárnap. Talán jó is, hogy a szeretet jegyében hirdetjük ezt meg. Gyűljünk össze a nagyváradi a nagyváradi Bémer téren, a Szigligeti színház előtt, és egy élő lánccal, egymás kezét megfogva mutassuk meg azt minden politikusnak, politikai beszédektől mentesen, egymás kezét fogva, hogy Nagyvárad magyarsága egységet akar. És nem pedig azt, hogy ítélkezzenek felettünk és kiközösítsenek bennünket és megfélemlítsenek bennünket és hamis egységről beszéljenek ott, ahol egypártrendszert építenek. Kérem segítsenek, mert ez a közös ügyünk. A tavaly ugyanezen ugyanezen a helyen ünnepi beszédemben elmondtam azt, hogy megkaptuk az előző évre vonatkozó népesedési adatait a váradi magyarságnak. Ezeket idén is kikérte Zatykó Gyula barátom. 2023-ban Nagyváradon körülbelül száznegyven magyar gyermek született, és mintegy nyolcszázhatvan magyar ember halt meg. Ekkora a baj. Legyen magyar egység. Köszönöm, hogy meghallgattak.
