Dohánybeváltó a század közepén Érmihályfalván
A vasútállomás, valamint az egykori Arovit konzervgyár közé ékelődve áll egy nyolcszázas évekbeli létesítmény, ebek harmincadjára hagyva. Ezen a vidéken a dohánytermesztésnek nagy múltja volt, mivel a növény nagyon szerette az itteni homokos talajt, hisz itt „a Nap is kétszer is sütött rá.” Pontosabban először fentről, majd lentről is, mivel az aranyló homokszemcsék visszaverték sugarait.
Ezen a vidéken termesztették a növénynek a Virginia nevű fajtáját, majd itt a dohánygyárban lehetett átadni, ahol a feldolgozás kezdő szakaszait végezték. A gyár állandó jelleggel 50-60, idényszerűen akár 100-200 embert is foglalkoztatott. A rendszerváltás után lassan megszűnt létezni, mivel nem akadt olyan gazdára, akinek szívügye lett volna a sorsa. Több évvel ezelőtt a létesítmény udvarán egy patinás bronzharang is utalt egykori dicsőségére, de mára már annak is nyoma veszett. A város nem tartja számon veretes történelmi hagyatékait. A hajdani félméteres kongató egykoron a munkaidő kezdetét és lejártát hirdette. Rajta felirat örökítette meg a hely fontosságát: M. Kir. Dohánybeváltó Hivatal Érdmihályfalva 1941. Öntötte Szlezák László Budapesten. (A helység nevében bekerülő felesleges betű eredete a mai napig ismeretlen.)
Főoldali fotó, akikre Marozsán Bözsi néni, az adatközlő emlékezett: Nagy Erzsike, Nagy Julianna, Nagy Lulu, Horváth Erzsike, Fülöp Lidia, Zih Etus, Papp Ica, Kerekes Juliska, Zih Margit, Papp Eszter. Középen (balról) Papp János, mellette Orosz igazgató úr. A felső sorban Junoj István és Kerekes Sándor.
2. fotó: felsősor: középen Bözsi néni, a továbbiak, akikre emlékezett: Makuc Matild, Gazsi Mária, Tóth Irénke, Szaniszlai Aranka, Karsai Erzsike, Szabó Erzsike, Kerekes Juliska, Szakhmári Ica, Farkas Ilonka, Rátonyi Julianna, Szaniszlai Anikó.
(A régi fotográfiákat Marozsán Bözsi néni őrizte.)
Sötő Éva (Érmellék, szerelmem – kötet 2013 – részlet)
