Eb ura fakó!
Már nem is feltűnő a többség számára, kedves sorstársaim, hogy milyen zagyva, felfordult világban élünk. Most nem is úgy általában, csak a mi kis szórvány létünkre gondolok. Mert akarjuk, vagy sem, be kell lássuk, nagyon beszorultunk, beszorítottak bennünket önnön létünk határai mögé. Oda jutottunk, ha még menteni akarunk valamennyit értékeinkből, örökölt önmagunkból, akkor csak önmagunkra hagyatkozhatunk. Annak okán is, mint ami nemrég bebizonyosodott, hogy a még megmaradt, a még létező, vegetáló többség saját sorsát is képtelen irányítani, Sőt, nem is akarja. Hiába van „velük az erő”, már nem csak önmaguk ellen használják, de a gondolkodni, a tenni akarók rombolására, tönkretevésére is. Akarva vagy akaratlanul, tudatosan vagy butaságból, júdáspénzért vagy rosszindulatból saját maguk és nemzettársaik ellen fordítják.
Látva, olvasva a nemrég megjelent Tőkés elleni, Csűry melletti, RMDSZ-es kiállást, dezsavü érzés keríti hatalmába az embert. Jól begyakorolt, jól bejáratott módszer ez az átkos idejéből. Ma is hasznos eszköz az „egység” és „erő” kezében. Jól megtanulták alkalmazását, használását, ismerik hatását. Már írtam róla, hogy a gyanús csak az, hogy a mindenkori „érdekvédelem” és a román hatalom közös ellensége, Tőkés. Egyszóval az egység magyarjai, illetve a romániai többpárti románok ugyanazon a húron pendülnek, mondhatni találkozási pontjuk Tőkés, és minden, amit politikailag képvisel. Igaz, mit ide politika, meg közképviseleti harc? Az egység és erő hazudása, az érdekvédelem eljátszása is jól betanított módszereken, alapokon érvényesül. Az MSZP, vagyis Nyakó és Újhelyi tanait követik. Régi és új kommunisták, csak most már nemzeti színbe csomagolva. Féltik az egyházat, de nem attól, hogy hívei elhagyják, netán beolvadnak a nagytöbbségbe. Nem, ők még mindig Tőkéstől félnek.
Pedig lenne egyéb is, mitől félni. Például a román beolvasztó törekvésektől. Vagy azoktól, akik olyan papokat nevelnek, akik helyi magyar közösségi érdekeknek mennek neki, pártpolitika mentén bomlasztva a hitközösségeket. Magyar történelemtanároktól, akik emlékmű helyett diófába gondolkodnak, akiknek a nemzeti jelképek nem jelentenek semmit. Tanároktól, akik református magyar gyerekeket Auschwitzba visznek látogatóba. Véletlenül sem a mi református és bihari magyarjaink áldozati helyeire, teszem azt Tárkányba, Kisnyégerfalvára, Remetére vagy Gyantára. Igen, ez nem érdeke sem a román hatalomnak, sem pedig csatlósának, az RMDSZ-nek.
Újra találkoztak az érdekek, elvtársurak! Harcoltok, hazudva, butítva, szétzilálva a magyarságot – mindig a tieitek ellen. Mikor gyűjtetek már aláírást azon vallási és politikai vezérek ellen, akik tétlenül szemlélik a bihari és erdélyi magyarság elveszejtését, nemzeti, kulturális lezüllesztését, beolvasztását? Nem teszitek, mert nem engedik kommunista tanítóitok és román uraitok.
Eb ura fakó!
Gábor Ferenc, Köröstárkány
