Egy ágyban az ellenséggel
Végre eldőlt, kedves sorstársaim, hogy ki lesz a románok elnöke, nem kell találgatni, kardoskodni sem azért, aki valójában nem is a miénk. Mert lássuk be az erdélyi magyar érdek egyiknél sem szempont. Csak azért, mert mindketten elsősorban románok. Hogy egyik szászból lett, nem tesz semmit. Ő sem tájidegen, beolvadt. Egyik kutya, másik eb, lehetne mondani, ugyanis a román politika évszázadok óta nem változott, ugyanazok a céljai, jellemzői. Nemzeti, hazafias lepellel letakarni a nagy sikkasztásokat, lopásokat, a köz tulajdonának, ha van még ilyen, kifosztását. Hasonlatosak, még abban az évszázados román törekvésben is, hogy az erdélyi magyarságot beolvasszák, felszámolják, közben az övéiket is jól megkopasszák. Mármint a mulyáját, a szerencsétlenebbjét, mert az élelmesebbje beáll a sorba.
Beszélő képek, amint rótták a hórát az urna körül, fújták a román himnuszt – és Iohannist szavaztak. Na, erre varrjon valaki gombot! Egyedi román demokrácia. Ütötték vágták egymást Bukarestben tavaly augusztus 10-én, román a románt, elvakultan, bevadultan. A demokrácia nevében. A sok lelkes román zászlót lobogtató verekedő, azt sem tudta miért ütött, s miért kapott. Vezényelték, biztatták, karmesterek, civil ruhás tábornokok, agitátorok. Pedig ha tudják, hogy valójában a román magukat szociáldemokratának nevező hazai maffia csapott össze az EU maffiózóival, biztos nem páholták volna egymást olyan lelkesen.
A mostani választáson is a fent említett két tábor osztozott a politikai és gazdasági érdekeken. Megverekedtek a placcért, ami jelen esetben Románia, és ami hozzá tartozik. Természeti és emberi értékek, ha még vannak. És bennünket, erdélyi magyarokat is ebbe a maffiatorzsalkodásba vittek bele. Még szerencse, hogy nem mindenkit lehet már megvezetni.
Változnak a viszonyok, kedves sorstársaim, változnak a fogalmak. Eljött az idő, hogy a vezetők puccsolják meg a népet. Forradalmi tetteknek nevezik a mocskos leszámolásokat. Az árulás meg egyszerűen csak politika. És a nép az istenadta, mindannyiszor lefekszik, egy ágyba az ellenségeivel. Szavaz maga ellen, szidja, ócsárolja a sorstársát, mert valakiknek az úgy jó.
Készülhetünk mi is jövőre, lehet tán hamarabb is a helyhatósági választásokra. És jönnek majd a megmondók, a Hunrók, az Ödönök és vezényelnek. Beindul a merénylet, a puccs, a helyi magyarok ellen. És lesz majd szavazás, vérre menő. Román politikusokra, a román parlamentbe.
Gábor Ferenc, Köröstárkány
