Egy ízes levéltöredék Mihályfalva múltjából: Kutyabőr kerestetik!
1773. május elsején a következő levelet írták a Szathmári atyafiak (régi helybéli nemesi család, akikről keveset tudni) egyik ismeretlen rokonuknak, amelyben a nemességüket igazoló dokumentumok hollétét, rokoni kapcsolatukat keresik.
„Édes, kedves és bizodalmas nagy jó uram, Szathmári Mihály uram! Egy nálunk lakó jóravaló becsületes ember, atyánkfia, utazásában Bártzai Ferenc urunknál megfordult vala, kérdésben tette őkegyelme, ki légyen és ki volna Szathmári Mihály nevén erősen kapva keményen tudakozta, hogy hová való s honnét vette édes nemzetének eredetit és vagynak-e valahol atyafiai Szathmári néven. S nemes emberek voltak-e. Lakott-e nemes Szatmár városában az jó uram elei s nem is csak Szathmári volt az régi igaz nevek, hanem Asztalos Tóth vagyon az nemeslevélben felírva. Mert az mi édes eleink is ennek előtte azon Szathmári bírótul vette eredetét és az inquisitioban Asztalos Tóth Szathmári vagyon feltéve. Régen mikor Szatmár városa megégett, akkor égett volna el. De édes nagy jó uram azt felelte, hogy bizony nem égett az, mert azon nemeslevelet Szatmár városából kivitték és most Máramarosban, Sziget városában megvagyon egy bizonyos helyen, de az eszébül kiment, kinél légyen az igazán minket illető nemeslevél. Minél előbb méltóztasson tudósítani bennünket, hogy az fentebb megírt nemeslevelünk már mostan kinél volna, micsoda nevű embernél, mert jó uram bizony igaz atyánkfia, az bizonyos.
Maradtunk közönségesen drága nagy jó urunk igaz vér szerint való atyafiai. Szathmári Mihály, Szathmári Ferenc, Szathmári György több atyánkfiával együtt.”
Mihályfalva, 1773.
Kovács Rozália / www.helytortenet.hupont.hu
