Vasárnap, a helyhatósági választások alkalmával mindenki leadhatja szavazatát az általa választott önkormányzati képviselő- és polgármesterjelöltekre.
Az ezt megelőző kampányidőszak az ígéretek és a már elért vagy fiktív eredmények lobogtatásával zajlott. Az egész nem volt egyéb, mint fényes papírra nyomtatott, hangzatos szónoklatokba csomagolt marketinghadjárat. Az elmúlt hetekben minden politikai alakulat igyekezett az urnákhoz csábítani mind a jóhiszemű, mind a kétkedő mosollyal legyintő választópolgárt. Szerencsére vannak olyan politikai alakulatok is, amelyek a valósághoz hű érvekkel, és talán szokatlanul realista módon próbáltak közös hangot találni a lakossággal, de akadtak olyanok, akik semmit sem bíztak a véletlenre. Már-már önmaguk paródiájaként fellépve, mesébe illő változásokkal kecsegtették a választót, mint például a bérmentes strand, telefonvonal vagy tejjel-mézzel folyó Kánaán. Megint mások óriási önbizalommal lobogtatták a haladás zászlaját, az elmúlt évtizedek „sikeres” befektetéseire, városfejlesztési terveire és azok megvalósításaira hivatkozva. Nem is lenne ebben semmi kivetnivaló, ha a politikai pozíciók iránt érzett lelkesedés nem állna fordított arányban a reális eredményekkel.
Az elmúlt nyolc esztendőben olyanok vezették a várost, akik most kénytelenek a lehető legmélyebb szintű kampánystratégiához folyamodni és érdemként feltüntetni akár polgártársaik meghurcoltatását is, azokét, akiknek nézetei nem egyeztek az általuk megvalósítani kívánt klikkpolitikával és annak vezérelveivel.
Komoly kétségek merülnek fel a volt önkormányzati képviselők kompetenciáját illetően is, tekintve a város arculatának, helyenként háborús övezetre emlékeztető látványát, valamint az esőzések idején velencei hangulatot idéző járdák állapotát. Az ilyen szellemben megvalósított „városfejlesztést” mérlegelve el kell gondolkodnunk azon, hogy a jövőbeli hatalmas tervekről való papolásoknak és ígéreteknek van-e valós alapjuk.
Mondvacsinált sikertörténetekből, mint például a vízhálózati és kanalizálási projekt, vagy az új egészségügyi központ – melynek átadása alkalmából az illetékesek egy éven belül többször is vállon veregették magukat –, elege van a városnak. Amúgy ismeretes, hogy az utóbbi épület nem is üzemel önálló intézményként – a személyzet és a szakrendelés is alapszintű –, de szerencsére mindig „minden a terv szerint történik”. Így az épületben jobb híján helyet kapott a városi könyvtár, illetve a lakossági nyilvántartó irodát is befogadta az előzőleg halottasházként üzemelő épületszárny. Mihályfalván már az a feltűnő, ha valami nem groteszkbe hajlóan történik.
Érdekesség gyanánt még megemlítenénk, hogy az elmúlt húsz esztendőre visszatekintve, a mindenkori választások idején, szinte minden tanácsos- és polgármesterjelölt terveiben különös hangsúlyt kapott a város utcáinak rendbetétele. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva azonban az illetékesek értékítélete az önérdek-képviselet felé kezdett eltolódni. Olyan határozatok születtek, amelyek csaknem szürreális összegek megszavaztatását helyezték előtérbe (lásd: a helyi labdarúgás támogatására is) egy olyan – állítólag – szűkös költségvetésből, amelyből szinte semmire sem futotta az alkalmazottak bérén kívül. Még számtalan megnyilvánulását lehetne itt felsorolni a haszonpolitikának, „a kaparj kurta, neked is jut” jelszó alatti halámolásnak, a klánosodott, klikkesedett városvezetésnek.
A különös prioritások után keserű szájízzel kell megállapítanunk, hogy kevés ártalmasabb ideológia létezik, mint amikor az önérdek válik közös érdekké egy városvezetésen belül. Ezek csak olyan általános dolgok, amelyekkel a választópolgár évtizedek óta nap mint nap kénytelen szembesülni. A fent említettek nem a helyi EMNP koholmányai.
A mihályfalvi Erdélyi Magyar Néppárt szervezete nem akart olyan mélyre süllyedni, hogy ízekre szedve mocskolja politikai riválisait. Ezt csak olyanok teszik, tették, akik nem tudtak felmutatni semmit mihályfalvi, megyei, illetve országos szinten sem.
A változásban reménykedve, Önökben bízva, az Erdélyi Magyar Néppárt jelöltjei előre is köszönik a megelőlegezett bizalmat, és hisszük, hogy a szavazatok száma tükrözni fogja lelkesedésünket. Ha alkalmat kapunk bizonyítani, mi nekirugaszkodunk egy emberarcú városkép kialakításának. Nekünk nem volt pénzünk sem a hatalmas kampánydáridókra, sem fényes, színes propagandaanyagokra, bár az a hír járta, hogy külföldi pénzeken jöttünk létre. Nem voltunk hatalomközelben sem, hogy az Önök pénzét költhessük a grandiózus, égre festett irreális álmokra.
Nekünk a romlatlanság az egyetlen erényünk. Csak a választópolgár tehet annak érdekében, hogy ezt kamatoztathassuk.
Sütő ÉVa
Reggeli Újság
