Egy nyugdíjas lelkész dilemmái
– Köszönöm, – sokkal jobban vagyok mint megérdemlem – szoktam válaszolni a hogytecciklenni kérdésekre. Nem csupán humoros elfogadása ez az életnek, tényleg ennyit sem érdemlünk néha, hogy egy kis lábfájás mellett békességben élhessünk, zöldellő kertben, csendes utcában. Napi jóllétünket homokba dugott struccfejjel is fokozhatnánk, ha nem figyelnénk a világ híreire és álhíreire, és nem akarnánk a taccsvonalról bekiabálva győzelemre vezetni kedvenc csapatainkat. Ez már nehezebb kérdés. Míg e sorokat pötyögtetem, mondja is a fülembe a hajnali hírekben: Tarthatatlan migránshelyzet a Balkánon, Heroint vittek a dupla fenekű táskában, A Sargentini jelentés elmarasztalja Magyarországot, Ma kezdődik a “szenvedélyünk”: Tusványos….
A közügyeink iránti érzékenységünk nem vonul nyugdíjba. Két évtizednyi egyházi szolgálat és sajtómunka után semmiképpen. Lehet, hogy a vérnyomásommal, a koleszterinszintemmel, az infarktus rizikófaktorommal játszom, de mindennapi bosszúságaink elől nehezen tudok kitérni. Mint például: újabb és újabb zászlóperek Székelyföldön, (némely prefektusoknak nincsen is Székelyföld, akkor hogy legyen saját zászlója?). Zsinórban érkeznek az erdélyi rossz hírek, zászlóperek, bukások a román érettségin, érthetetlen húzd meg-ereszd meg játék a vásárhelyi magyar katolikus iskola körül, a román állam nem adja vissza a Batthyáneumot, legújabban a kolozsvári Marianum is veszélybe került, a MOGYE-n már aligha lesz magyar orvosképzés… Vagy éppen a Beke István – Szőcs Zoltán elleni, mondhatni nevetséges terrorista per, – csakhogy cseppet sem nevetséges, mennyi fájdalmat okoznak nekik és családjaiknak. Mondogatom is néha, a román politikum arra játszik, hogy aki csak teheti, menjen Isten hírével az országból.
Azon is felugorhatna a vércukorszintem, hogy milyen mély hallgatás van egyházi berkekben némely témák esetében. Bár kellemesen csalódtam, ketten hozzá mertek szólni a Trianon témához. Az erdélyi sajtó korábban megemlékezett a 30 éve kezdődött falurombolásról, méltatva Tőkés Lászlóék 1988-ban tervezett tiltakozási tervét az aradi egyházmegyében, elismerve az egykori temesvári lelkész érdemeit a 89-es forradalom kitörésében. A református egyháztól egy soványka emlékezésre se tellett. Vagy csak nem akarnak „szobrot emelni” Tőkés Lászlónak…
A kedélyborzolás lírai fogalom csupán a Beke István és Szőcs Zoltán Hatvannégy Vármegyés fiatalok ötéves börtönítélete kapcsán, már tiltakozik Erdély majdnem minden magyar szervezete. Meglepetésemre, egy lelkész eligazítást kérne szolgatársaitól, egy másik hozzászól szerényen. Ez már valami! Az egyházvezetés pedig nem kezdeményez, még egy vasárnapi imát sem. Az imádsághoz nem kell közgyűlési határozat. Ezúton, e helyen indítványozom is. Elegendő evangéliumi megalapozottságunk van hozzá. Tőkés László püspök és európai parlamenti képviselő bizony szóvá tette Bekéék gyalázatát Brüsszelben és Tusványoson is, de ő csak „szerepel”, mondja az együgyű kiskáplán.
Egyik erdélyi gimnáziumunk udvarán a terepkőre rajzolt térképen tüntették fel a gyerekek azokat a megyéket, amelyekben magyarok élnek. Hogy, hogy nem, Nagy-Magyarország térképe állt össze. A lesipuskás hatóság vizsgálódik… Elég furcsa lenne, ha mondjuk a foci-vb témában labda helyett rakétákat rajzolnának az aszfaltra. Még NATO támadás érhetné a gyerekeket.
Ezek után már egyházárulás bűnébe keveredhetek, de legalább egyedül teszem, mert ha hárman lennénk, az újabb elképzelés értelmében románellenes összeesküvéssel is megvádolható lennék. Kesernyés mosollyal hozom szóba azt a bizonyos “Fişa postului”-t, amely az egyházi alkalmazottak munkaköri leírását rögzíti. Meg kell adni, ékes román nyelven. Szegény érmelléki, székelyföldi magyar kántorokra, sekrestyésekre, harangozókra ráférne egy román nyelvvizsga, mielőtt az eklézsiák minimálbéres zsoldjába szegődnének. Nem ártana legalább két európai nyelvre is lefordítani, hogy Brüsszelben is megértsék. Egy jóérzésű román munkaügyi ellenőr biztosan elszégyelli magát, ha hivatalból mégis ellenőriznie kell ezeket. Hol van ilyenkor a szlogenpufogtató álérdeképviselet? Magyar tanfelügyelők mellett javaslatot tehetnének pl. magyar harangozó felügyelői állás teremtésére. Hiszen sikeresen követelik a magyarlakta területeken a magyar közigazgatási nyelv használatát. Én már évekkel ezelőtt próbálkoztam vele. Éppen a harangozónak adtam jövedelmi igazolást a fűtéstámogatáshoz. Hetekkel később megszólított az általam konfirmált, időközben községházi titkárnővé avanzsált szelíd leányka: Tessék már elküldeni románul azt az igazolást, mert így nem tudjuk iktatni. És közeleg a tél. Sebaj, tél után mindig tavasz jön. Bocs, éppen most olvasom a mindennapi bosszúságaink legfrissebbjét: Nagyváradon eltérítették a magyar iskolákra szánt pénzeket.
Egyébként köszönöm, jól vagyok.
Bereczki András, nyugalmazott lelkipásztor
(Főoldali fotó: Bereczki András Érmihályfalván)
