Az Érintő hírportál számos cikkben foglalkozott már az érmelléki fogyasztókat boldogító Apa Canal Nord-Vest (Észak-Nyugati Víz- és Csatornaszolgáltató Rt.) körüli komoly gondokkal. A legtöbb településen csapnivaló minőségű, emberi fogyasztásra alkalmatlan vizet aranyáron mérő cégre már nagyon sok panasz érkezett az évek során, és a helyzet nem látszik javulni.
Pocsolyaszínű, büdös, agyonvegyszerezett víz, nyáron sokszor napokig tartó vízhiány, folyamatos hálózati problémák, horribilis összegű hálózatra csatlakozási díj, hasraütésszerűen kiszámlázott fogyasztás, a lakosok időben történő tájékoztatásának folyamatos elmaradása, használhatatlan csatornahálózat. Csupán néhány kulcsszó azokból a gondokból, melyek az Apa Canal Nord-Vest közösségi oldalát böngészve a fogyasztók felháborodott, sokszor nyomdafestéket nem tűrő hozzászólásaiból leszűrhető. Feltűnő, hogy a cég a közösségi oldalán évekre visszatekintve a meghibásodások, hálózati gondok, vízkimaradások legalább 80 százaléka Székelyhíddal kapcsolatos, magyarán ott van a legtöbb panasz a cég munkájára.
Székelyhídon járva e sorok írója maga is gyakran tapasztalta, hogy a városközpontban (főleg nyáron) rettenetes bűz árad a csatornafedelek környékén, a szag gyakorlatilag beteríti az érmelléki kisváros központját. Annak is szemtanúja voltam, amint a szippantóskocsi az egyik aknából felszívja a valamiért ott felgyülemlett szennyvizet, majd a kocsi az Ér partja felé veszi az irányt, ahol is az „anyagot” nemes egyszerűséggel a folyóba eresztik. Az úgynevezett víztisztító állomásnál ez kicsit diszkrétebben folyik, hiszen a város itt összegyűlt szennyvizét egy a vízszint alatti csövön keresztül engedik az Érbe – tisztítatlanul. Ez évek óta folyik így, nyilván a városvezetés cinkos tudtával és szemhunyásával megtámogatva. Persze ez Székelyhídon nem nagy szó, hiszen az elhasznált termálvizet is egyenesen az Érbe vezetik, az így okozott környezeti károk pedig legkevésbé az illetékeseket érdeklik.
Az ihatatlan, de méregdrága csapvíz, és a használhatatlan csatornahálózat persze nem mindenkit hagy hidegen, hiszen Boros Dávid személyében a helyi tanácsban is akadt olyan független önkormányzati képviselő, aki vette a bátorságot, hogy egy rövid videóban felhívja a figyelmet a tarthatatlan állapotokra, és egyúttal megoldási javaslattal is éljen.
Ez a megoldás nem lenne más mint a helyi vízszolgáltatás visszavétele helyi kézbe, egy erre szakosodott, az önkormányzat által létrehozott cégen keresztül. Erre vonatkozóan Boros már be is nyújtott egy határozattervezetet, a labda tehát Béres Csabáék oldalán pattog. A megoldási javaslat előnyei nyilvánvalóak, és az is bebizonyosodott már, hogy nagyon is működőképes az ötlet, melyet sikerrel alkalmaz úgy Bors, mint Bihar község önkormányzata, hogy csak az RMDSZ-es vezetésű településeket említsük.
Ha Székelyhídon is sikerülne ezt a megoldást alkalmazni, azzal elsősorban a lakosság járna jól, mely végre iható vizet kaphatna a pénzéért, és a csatornahálózat sem örök problémaforrás lenne, hanem egy jól működő szolgáltatás része. Persze ehhez rengeteg megnyert pályázat, azaz pénz, valós politikai akarat és szakértelem is szükséges, hiszen az RMDSZ nem fogja egykönnyen elengedni a neki többféle módon is pénzt termelő házicéget. Magyarán a választópolgárok júniusban az urnáknál nem csak a polgármester személyéről, és a helyi tanács összetételéről döntenek majd, hanem arról is, akarnak e tiszta ivóvizet, gond nélkül működő csatornahálózatot Székelyhídon, és szerte az Érmelléken.
K. Sz. I.
