Eleink gyógyító tudása: A fekete dió
A Jó Isten minden bajra adott nekünk orvosságot, szerezzük hát vissza a tudást, hiszen soha nem volt még ilyen nagy szükség rá, mint manapság.
Ismerkedjünk meg újra vele, hozzuk vissza a feledés homályából, mivel meggyőződésem, hogy mindannyian őrizzük egy-egy töredékét ennek a hatalmas tudásnak, osszuk meg hát egymással!
Mit tudhatunk erről a már 4000 évvel ezelőtt is gyógyító tápláléknak tartott növényről?
A fekete dió (Juglans nigra) a diófafélék (Juglandaceae) családjának dió (Juglans) nemzetségébe tartozó növényfaj.
Ásatásokból kiderült, hogy a fekete diót már ez előtt 4000 évvel is fogyasztották az indiánok az amerikai Nagy Tavak vidékén. A közönséges dió legközelebbi rokona. Fekete dió alanyra gyakran oltják a közönséges diót is.
Hosszú életű fa, ha hagyják sokáig élni, kétszáz éves koráig is terem. Téli hidegtűrése -35 Celsiusi fokig terjedhet. Termése egyedülálló vagy páros, ritkábban hármas, 5 cm-es, kerek, zöld burokba (kopáncsba) zárt diótermés. Szeptemberben-októberben érik. A fekete dió bele már augusztusban.
A kopáncs éréskor nem válik szét, hanem a csonthéjon marad.
Hosszúkás, gerinces, csúcsos, szabálytalanul barázdált csonthéjában két félből álló, ehető bél van. Törésre negyedekre is válik.
A fekete dió esetenként kiemelkedő terméshozammal is meglepi gazdáját.
Értékesebbek a nagyobb hozamú, fehéres húsú, halványan színezett, telt belű, lágyabb ízű, könnyebben törhető fajták, amelyeknél a két fél is elválasztható. Ezek a tulajdonságok a későbbi nemesítés, szelekció szempontjait is képezik. A héjas magtermés idősebb fákon 25-50 kg/fa lehet.
Szeptember végén, október elején érik. Ilyenkor kopáncsa még zöld. Ha a kopáncsot ujjal már meg tudjuk nyomni, a fekete dió érettnek tekinthető
A régi indián törzsek tápláléka volt. Ízét édesnek-olajosnak írják le. Erős, telt íze van, kissé füstös, ritkán borízű zamattal. A fekete dió termése, levele és kérge tartalmazza a népi gyógyászok által alkalmazott orvosságot. A dióbelét megették, a zöld dióburokból festéket készítettek, a levelekből és a fakéregből gyógyteát, kemény, dekoratív fájából bútorokat és egyéb célú deszkákat.
Bele, kopáncsa, kérge, levele gyógyításra is használatos. A termése elfogyasztva jó hatású lehet székrekedés ellen, de nem hanyagolható el általános erősítő, tápláló hatása sem. Gyógyító szerként porrá törték és belsőleg bélférgesség gyógyítására, valamint gombás fertőzések ellen használták. A kopáncs főzetét sűrűsödésig főzték és külsőleg alkalmazták különféle bőrfertőzések ellen.
Kérgét fogfájás esetén rágcsálták, de enyhe hashajtóként is alkalmazható. Napjainkban az emésztőrendszer karbantartására használják. Kérge mellett gyümölcse is kiváló bőrgombásodás ellen.
A fa kérge, levele és termésének burka gomba- és parazitaellenes hatású anyagokat tartalmaz.
A levelek és termésburok forrázatát, belsőleg és külsőleg egyaránt alkalmazva számos bőrbetegség, például pikkelysömör, ekcéma, herpesz kezelésére, illetve bőrparaziták kiirtására ajánlott. Segítségével a vírus okozta szemölcsöket is képesek vagyunk megszüntetni.
A fekete dió levele diétás teakeverékek alkotórésze lehet, amelyeket emésztési rendellenességek kezelésére használnak.
Összeállította Lovassy Ilona, Nagyvárad
(Bővebben Lovassy Ilona anyagairól Eleink gyógyító tudása, avagy amit már majdnem teljesen elfeledtünk. Facebook oldalon)
