Élesdi szerző, vajdasági kiadásban
Rendhagyó dolgokat produkál néha az élet, na meg a világháló, amely összeköti, összehozza a Kárpát-medencei magyarokat. Kocsordi Nagy Béla élesdi tollforgató esete egy vajdasági irodalomkedvelő baráti társasággal – akik között magyar szakos tanár, néprajzkutató, festő, grafikus egyaránt megtalálható –, szívderítő történet. Ugyanis a Szerbiába szakadt testvéreink eme kis csoportja felajánlotta önzetlen segítségét egy partiumi szerző kötetének kiadásához és az azzal járó mindennemű ügyintézéshez. Nevezett honfitársunk, bár régóta „forgácsolja a tollat”, mint ahogy mondani szokás, nem lett próféta a maga hazájában, bár stílusa egyedi, mondandója hiteles, történetei életízűek, emberközpontúak.
„A Bihar megyei könyvkiadás nem pártolja a magam fajta sehova se tartozókat” –, szokta mondogatni a szerző, amikor néhanapján a közösségi oldalon szóba jön egyik-másik irománya, így nem is nagyon szokott tolakodni a megye azon fertályán, ahol politikusok döntik el, kinek a könyvére jut, vagy nem jut az adófizetők pénzéből.
Ám, mint látjuk, néhány lelkes vajdasági nemzettársunk segítőkészségéből mégis megszületett a Pupák úr igaz meséi című kötet, amelyet Kovács Mária szerkesztett, Kávai Bozsó Ildikó lektorált, a borítót Kenyeres Ivanka tervezte, a grafikai rész pedig Bagi Zoltán keze munkáját dicséri. A tördelést Harangozó Attila vállalta. A felsoroltakon kívül a közbenjárásért és mindennemű segítségért Bíró Margarétát, Lovász Marikát és Ráduly Krisztát, illetve többszörösen Kovács Máriát illeti köszönet. A könyvet a szabadkai Grafoprodukt kiadó és nyomda adta ki.
A kötet bemutatója Kispiacon (Bácska) volt, a Jókai Mór Művelődési Egyesület jóvoltából, ez év novemberében.
Sütő Éva
Ajánló
Izgalmas könyvet tart a kezében, tisztelt olvasó!
Kocsordi Nagy Béla könyve igazán nem sorolható semmilyen irodalmi műfajba, ez adja egyik egyediségét. Egyszerre novellisztikus, anekdotikus, dokumentáló és lírikus. Maga a szerző azt mondta: „bizony nagy kár, hogy nincsen olyan kategória, hogy tollforgácsok!”
A könyv lazán összefüggő epizódokból áll, történetek emberekről, sorsokról, családról, társadalomról, hiteles dokumentumok abból a korból, melyben a szerző él, alkot, szebbíteni, jobbítani akar, amelyben küzd az örök igazságokért.
Izgalmassá teszi az írásokat az őszinte hangvétel, nincs álszenteskedés, az élet adta néha regényesen furcsa helyzetek leírása tényszerű, életszagú, emberi.
Engem a Pupák úr történetei a pikareszk regényekre emlékeztetnek, a főhős ugyan nem a társadalom pereméről való, ellenkezőleg köztiszteletben áll, ám a lazán összefüggő epizódokban számos kalandba bonyolódik: érzelmek, sorstragédiák, férfi feladatok és női lelkek viharában tesz rendet. Írásaiban megbúvik a dekameroni erotika, ám mindenkor finom ízléses szőttesen át láttatva.
Egy olyan, sajnos eltűnőben lévő világ tárul elénk, ahol még becsülete volt a tisztességnek, a lovagiasságnak, ahol a nő még igazi nő, a férfi pedig talpig úriember tudott lenni. Az emberi jellem számos vonása feltűnik az írásokban, megmutatkozik az emberi méltóság, de ugyanakkor a gyarlóság is, néha kacagunk az anekdotikus történeteken, máskor nosztalgikus könnyek lapulnak a szemünk sarkában, vagy épp döbbenten tapasztalunk együtt érző dühöt.
A múlt a maga történelmi árnyaival végig kísért az írásokon, de idevetülnek a jelen árnyai is, ilyenkor fel is csattan a szerző személyes dühe, ami végül a megérteni akarás vonalán megnyugszik ugyan, de sosem tűnik el, felveszi a harcot, kitartóan küzd, azért amiben hisz.
A versekben igazi lírikus arcát is megmutatja a szerző.
A könyv, tehát izgalmas olvasmány emberi történetekről, érzelmekről, rádöbbent bennünket az élet furcsaságai között meglapuló törvényszerűségekre, a hétköznapi hősök helytállása eligazít kicsit, a jelen útvesztői között mutat utat.
Kispiac, 2015. 11. 07.
Kávai Bózsó Ildikó
