Élettér az Érmelléken
Választási kampányok idején szebbnél szebb jövőképet festenek a választópolgárokhoz leereszkedő, megnyájasodott politikusok. Az elmúlt harminc esztendőben, ha csak a töredéke is megvalósult volna azoknak az ígéreteknek, amelyeket a kocsikra szerelt hangszórókból, szórtak felénk, ma nem lennénk sereghajtói a jó öreg Európának.
Az Érmellék mindig szürkébb, elhanyagoltabb része volt a Partiumnak, pedig mindig szorgalmas népség lakta, annál is inkább, mivel ezen a vidéken nehéz volt az élet körülményeinek megteremtése. Mindezek ellenére a ’89-es eseményeket követően igen gyéren jöttek a befektetők, ha jöttek, hamar odébb is álltak, mintha nem lett volna nekik kifizetődő az éhbérért kapott tisztességes munka. Miután a mezőgazdaságot pártunknak és mindenkori kormányunknak sikerült teljesen padlóra vinnie, sőt kivette részét abból is, hogy egyes kisfalvakban kisemmizzék a kisgazdákat és visszaállítsanak egy fajta hűbéri függőséget a 1000-1500 hektárokon gazdálkodó kisistenektől, megalapozták a végleges el- és kivándorlást. Ezt a drámai döntést általában az ingázás intézménye előzi meg. A szakemberek, akik kénytelenek felvállalni ezt a viszontagságos életet már idősek a külföldi újrakezdéshez. Viszontagságos, mert mind a vasúti, mind a közúti személyszállítás már csak történelem ezen a tájon. Néhány megátalkodott fiatal pedig azért robotol még mindig éhbéren, mert nincs elég lelki ereje elszakadni a rögtől, de előbb-utóbb belefásulnak ők is, és nyakukba veszik a nagyvilágot.
A befektetők nem bíznak a román kormány labilis politikájában, így odázzák az olykor nehezen kialakult hajlandóságukat is. Sok megegyezés dőlt már dugába a román politikai instabilitás miatt. Bár elterjedt szóbeszéd még manapság is, hogy az Érmelléken a minimálbér mesterséges, konkurenciát kizáró fenntartása volt az elnéptelenedés fő forrása. Ennek betudható, hogy alig maradt munkaképes ember ezen a tájon. Az is köztudott, hogy bizonyos településekről több munkahelyteremtő szándékkal érkező befektető azért volt kénytelen odébb állni ajánlatával, mert sokan ügyeltek arra, ne legyen választási lehetőség, viszonyítási alap. Azaz nehogy már odamenjen az emberfia dolgozni, ahol többet adnak a tisztességes munkáért.
Akinek nem tetszik, nagy a világ! Ez a jelszó.
Sütő Éva
