Elévülhetetlen bűnök – Gulág
A Gulág Emlékév alkalmából Domonkos László budapesti író, újságíró, televíziós szerkesztő tartott előadást „Talán dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét” – József Attila soraival kirándulás a Gulágra – megállók: Recsk, Hortobágy címmel.
Az érmihályfalvi Máté Imre Városi könyvtárban tartott vasárnap esti előadás a megszálló Vörös Hadsereg és az őket kiszolgáló magyar kommunisták embertelen rémtetteit idézte.
A Gulág Emlékbizottság honlapján eme történelmi időszakról a következők állnak, mely szövegrész teljes egészében előszóként is szerepel az Amit a Gulágról mindenkinek tudnia kell című könyvecskében, amelyhez az előadás után ingyen lehetett hozzájutni. A kötetet a Magyar Polgári Egyesület elnöke, Nagy József Barna szerkesztette, megjelenését a Gulág Emlékbizottság támogatta.
„…valahonnét a XX. század közepéről, amikor a második világháború évei alatt és azt követően sok százezer magyar állampolgár – katona és polgári egyén, keresztény és keresztyén, zsidó és ateista – került a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, röviden a Szovjetunió katonai és belügyi szervei foglyaként a győztes nagyhatalom különböző Gupvi, internáló-, hadifogoly-, átnevelő-, és Gulág táboraiba.
Az üzenet évtizedek múltán juthatott csak el az utódok nemzedékéhez. Közvetlen és közvetett hozzátartozókhoz, hit- és sorstársakhoz, mert a második világháborút a vesztesek oldalán befejezett ország lakosai nem beszélhettek a megtorlás veszélye nélkül a szovjet fogság traumájáról, az embertelen körülmények, az éhezés és a túlhajtott munkából következő tömeges halálozásokról.
Egy nemzet történelmében azonban az elhallgatás és az elhallgattatás nem lehet példaadó, ahogy nem lehet példaadó az sem, ha megfeledkezünk azokról, akik ennek a nemzetnek – a magyarnak – tagjai voltak. Emlékezzünk hát rájuk, mindazokra, akik a hadifogolytáborok, a Gulág lágerek, avagy a „málenkij robot” ismert és ismeretlen helyszínein váltak rokkantakká, vagy veszítettek el életüket és földi maradványaik jelöletlen helyeken nyugszanak.
S hogy ne legyen hallgatás, és ne merüljön feledésbe mindaz, ami a magyarsággal 1944-ben és az azt követő néhány esztendőben történt, Magyarország Kormánya a 2015. évet Gulág Emlékévvé nyilvánította, tudván azt, hogy ez az a szó, amely a határainkon kívül is az embertelenség, a félelemterhes kommunista terror, a sztálini önkény szinonimájaként ismert.
Hány százezren kényszerültek megtapasztalni mindezeket az egykori Szovjetunió területén? Magyar állampolgárok több százezren. Számuk 700 és 850 ezer közöttire tehető. S hányan térhettek vissza a szülőföldjükre, hazájukba? Mintegy 450-500 ezren. S hányan élhetnek még közülük? Talán néhány ezren szerte a Kárpát-medencében és a világ számos országában. Mert ne feledjük, az 1938 és 1945 közötti Magyarország területe nem azonos a mai Magyarország területével. Polgárai közül a magyar nemzetiségűek mellett legnagyobb számban a német nemzetiségűeket – vagy csak német nevűeket – hurcolták el, közéjük „vegyítve” nem kevés zsidó származású honfitársunkat is.
Amikor arra gondolunk, és arra emlékezünk, hogy 1944-ben honnan és hány embert hurcoltak el, nem szabad megfeledkeznünk azon magyar állampolgárokról sem, akik 1939 és 1941 között kerültek a Szovjetunióban működő különböző lágerekbe. Mert voltak, akik politikai meggyőződésből vagy egyszerűen a „jobb élet utáni vágytól hajtva” illegálisan átlépve az 1939 szeptemberétől létező magyar-szovjet határt, szovjet bíróságok által ítéltettek el. Őket szerencsésebb esetben csak tiltott határátlépésért ítélték el 5 év, rosszabb esetben kémkedés vádjával 25 év Gulágra.”
Domonkos László előadását követően többen is megosztották a témával kapcsolatos emlékeiket és gondolataikat a hallgatósággal.
Az előadás szervezője Magyar Polgári Egyesület, támogatója pedig a Gulág Emlékbizottság volt.
Nagyszalontán a Zilahy Lajos Művelődési Házban február 20-án, hétfőn 17 órától lesz az előadás.
Sütő Éva
